A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

zett főkapitánynak. Bihar vármegye fegyvert fogott lakosai ugyanis ekkor már leginkább három régi, kipróbált katonatiszt parancsnoksága alatt voltak. Leszámítva Torday Ferenc, a Bihar vármegyei szolgabíróból lett kuruc ezereskapitány lovasságát, a legtöbb bihari lovas Thököly Imre egykori lovas hadnagyának, Boné Andrásnak a lovas ezredében harcolt. Boné András volt az, aki diószegi szőlőbirtokosként egy régi végvári katonával, az ugyancsak Diószegen élő Gödény Pállal, Bánffy György erdélyi gubernátor egykori pocsaji tiszttartójával, és a változatos katonai múlttal rendelkező Kos Mihály szentjóbi kapitánnyal megszervezte és vezette a bihari kuruc felkelést.

69 Ugyancsak az ő parancsnokságuk alá kerültek a Bihar vármegyei „apróbb" hajdúvárosok - Bagos, Sáránd, Konyár, Derecske, Berettyóújfalu, Szalonta, Bajom, Kába, Kornádi, Sas, Félegyháza és Gáborján - fegyvertfogott lakosai is. Kivételt talán csak Sarkad képez, mivel a város lakosai már a szabadságharc elején helyreállították az egykori sarkadi várat, amit egészen az 1711. január 11-i feladásáig védelmeztek.

70 A Szunyogh György elleni fellépése alapján úgy tűnik, hogy a hajdúvárosi katonaság parancsnokságára Kos Mihály ezereskapitány és Gödény Pál vicekapitány tartottak számot, mivel a Bihar vármegyei kuruc katonaság 1704. április 29-én lezárt összeírása szerint a Bihariak jelentős számban Kos parancsnoksága alatt álltak.

71 Holott ő ekkor már nem tartózkodott Biharban, mivel 1703 augusztusától részt vett Nagybánya elfoglalásában, majd annak parancsnoka lett,

72 1704 elején pedig Teleki Mihály kővári kapitány az ő csapatainak adta fel Kővár várát.

73 Februárban Csáky Lászlóval együtt Kolozsvár ostromára indult, tavasszal azonban már ismét a Tiszántúlon volt. Csakhamar azonban a fejedelem Erdélybe rendelte,

74 talán éppen a Szunyoghgal való huzakodás miatt. Ekkorra datálható Rákóczinak az a keltezetlen rendelete is, amelyben a „Besztercze, Kővár, Lápos, Szamos-Újvár és Borgói vidékeken levő fegyver viselő s viselhető gyalog puskás" lakosokat utasította, hogy menjenek Kos keze alá.

75 Ezért nem lehet véletlen, hogy Kos Mihály Erdélyben, 1704 nyarán összeírt, 6 seregből álló gyalog ezredében már zömmel a felsorolt vidékek lakosai szolgáltak. Igaz, az ezred első, valószínűleg Gödény Pál vicekapitány közvetlen parancsnoksága alá tartozó seregében előfordul néhány Bihar vármegyei - bagaméri, bagosi, diószegi, érsemjéni, sámsoni stb. - gyalogos katona neve, ezeket valószínűleg a Tiszántúlról vihették magukkal.

76 1704 szeptember-októberében Kos 500, majd alig 200 talpassal őrizte a várost, de november elején a közelgő császáriak hírére az őrséggel együtt elmenekült. Wesselényi István naplója szerint: „Debrecen felé igyekeztenek".

77 Feltehetően Gödény Pál is vele tartott, mivel Rákóczi 1705. február 23-án Öllyüs Jánost nevezte ki ezereskapitánynak „azon ezerben, melynek Gödény Pál vice kapitánya".

78 A bihari hajdúezred 1705. Április 3-án Püspökiből keltezett folyamodványában már „Nemzetes Vitézlő Eöllyös János Fő kapi69 GOTTREICH László: A bihari nép harca 1703-1704-ben. In: Hadtörténelmi Közlemények Új folyam 2. évf. 1955/3-4. sz. 106-109 p. 70 Erre nézve lásd Márki Sándor: A sarkadi hajdúk. In: Hadtörténelmi Közlemények 1924. 33-59 p. 71 MOL G 16 Rákóczi-szabh. lt. I. 2. c. („Conscriptio insurgentium ex I. Cottu Bihariensi.) 72 ESZEi. m. 131 p. 2.jz. 73 ESZEi. m. 131 p. 5.jz. 74 1704 nyarán Rákóczi utasította Kost, hogy vegye Erdély felé az útját, és „hada viszsza adatása iránt van intimátioja Groff Forgách Simon Urnák". OSZK Kt. F. H. 978. Prot. Exp. fol. 167r 75 ESZEi. m. 131 p. 5.JZ. 76 //. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. (Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Magyari András.) Oradea, 1994. 224-226 p. 77 Lásd Wesselényi naplóját. 219, 138, ill. 272 p. 78 ESZEi. m. 107 p. l.jz. 150