A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

található egykori Tamási hajdúváros környékén történt. Bár az esetről kevés adat áll rendelkezésünkre, Dobozi levele alapján mégis valószínűnek látszik, hogy ismét Thököly utánpótlást szállító csapatainak sikerült csapást mérniük a kurucokra. Noha egyelőre csak feltevés, mégsem teljesen elképzelhetetlen, hogy a balladában említett „Somos" akár a Tamási helységnév eltorzult alakja is lehet. A fenti elemzés szerint tehát, nem elképzelhetetlen, hogy a ballada keletkezésére valóban 1705 tavaszán, esetleg kora nyarán, nem sokkal I. József császár trónrakerülése után került sor. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy a császár trónraülését ünneplő rác tisztek mulatozását örökíti meg, Virágh Ferenc szavaival élve, éppen a ,jeles fogoly börtöne körül"! Most pedig lássuk a Kornádi elleni rác támadásra és Szunyogh Györgyék foglyul ejtésére vonatkozó adatokat. Előbb azonban a Bihar vármegyei hajdúvárosok Rákóczi kori szerepére, valamint Szunyogh György személyére is kitérek. SZUNYOGH GYÖRGY FŐKAPITÁNY ÉS A BIHAR VÁRMEGYEI HAJDÚVÁROSOK NÉPE A nevét a Pest vármegyei Szúnyog-pusztáról vevő, és leginkább Szabolcs vármegyében birtokos Szunyogh (vagy Szunyoghi) család

57 tagjai közül hárman játszottak szerepet a Rákócziszabadságharc idején. Szunyogh György, a család akkori feje, hat fia - István, Zsigmond, György, Ferenc, László és János

58 - közül pedig István és György. István, az 1678-ban született legidősebb fiú, mint Szabolcs vármegye tisztviselője fordul elő többször a forrásokban, míg a nála négy évvel fiatalabb György, előbb Rákóczi „házőrző inasa",

59 majd 1707-től a fejedelem által alapított Nemesi Társaság tagja, előbb közvitézként, majd strázsamesteri rangban. Követte urát a lengyelországi bujdosásba is, és csak 1712 májusában tért haza Magyarországra.

60 A családi genealógiák szerint Szunyogh György 1646-ban született és 1724. október 15-én hunyt el. Felesége Karászi Horváth Éva volt, akitől a feljebb említett hat fia és két, pestisben korán elhunyt leánya született. Már nem volt fiatal ember, amikor kitört a Rákóczi-szabadságharc, de mint Szabolcs vármegye köztiszteletben álló nemese, hamar fontos szerephez juthatott. Első említése 1703. november 21-érői való, amikor Rákóczi utasította a tokaji táborából, hogy gyűjtse egybe a szerteszét lézengő kuruc csapatokat, valamint azokat a katonákat, akik eddig még nem „1705. július 28. Tamási pusztánál rácz ellenséggel való harcon Komlósi Sándor kapitány ezerebeli kárvallott katonák listája." OSZK Kt. Fol. Hung. 652. fol. 24r-v KEMPELEN Béla: Magyar nemesi családok. X. köt. Budapest, 1931. 234-235 p. A család tehát nem a Bihar megyei Szunyogdról származik, ahogyan Nagy Iván írta: Magyarország családjai czimerekkel és nemzékrendi táblázatokkal. X. köt. Pest, 1863. 896-899 p. MOL P 1423. 16 tétel. Szunyoghy és rokon családok genealógiái XVII-XIX. sz. 1706. nov. 8-án Tótfaluban Rákóczi utasította Visky János udvari vice-commissariust, hogy adjon "N[emzetes]. Vitézlő Szunyogh György ház örzö Inasunk számára" 100 rhenes forintot. (MOL G 19 Rákóczi-szabh. lt. Nr. 148.) Az ifjabb Szunyogh György, mint Rákóczi „inasa" 1706 július 24. - december 30. között többször szerepel Szalontay Jánosnak és Visky Jánosnak a fejedelemi udvartartás számára tett kiutalások elszámolásaiban is. MOLG 29 Rákóczi-szabh. lt. V. 3. a/B. HECKEN AST Gusztáv: II. Rákóczi Ferenc elitképző Nemesi Társasága. In: Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. (Szerk. Balázs Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter) Szeged, 1997. [Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez.] 165 p. L. még: KOVÁCS Ágnes: Károlyi Sándor levelei feleségéhez. (1704-1724). I. köt. (1704-1719.) (Szerkesztette, jegyzetekkel és mellékletekkel ellátta: Kovács Ágnes) Debrecen, 1994. 156 p. 148