A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban
A balladában szereplő Szerb Tukelija (Srbin Tukelija) Thököly Popovics János ezredessel, a Maros menti határőrvidék főkapitányával azonos. Eredeti neve a Popovics volt, a Thököly (Tököli) (ragadvány-) nevet csak később vette fel. Neve a Rákóczi-szabadságharc idején írott leveleiben többnyire „Johannes (Jovan) Popovics Tökölyi"-ként szerepel 34 , míg a magyar forrásokban, talán a történelmi Thököly családdal való asszociáció hatására leginkább Rácz Thökölynek emlegetik 35 , a szerb nyelvben viszont a szlávos Tukelija (Tekelija) alak honosodott meg. 36 Mint ezredes, a zentai szerb („rác") milícia parancsnokaként vitézkedett Zentánál. Később aradi rác főkapitány lett, de az ő közvetlen parancsnoksága alá tartozott a Maros menti határvidék katonasága, valamint a Belényes, Borosjenő, Gyula és Világosvár őrségeiben szolgáló szerb csapatok is. 1706. március 16-án I. József vizesi és kevermesi előnévvel a magyar nemesség sorába emelte. A Rákócziszabadságharc alatt végig kitartott a császár hűségén, annak ellenére, hogy 1708 júliusában a sarkadi hajdúk egy merész rajtaütéssel elfogták. 1715-ben testvérével, Osztójával együtt adták Arad város két nemesi családját, feleségétől Jovith Fruzsinától öt fia és két leánya született. 1716-ban részt vett Temesvár visszafoglalásában, érdemeiért 1724-ben császári adományban részesült. 37 Jóval nehezebb a Tukelijával iszogató négy hadnagy azonosítása. Sajnos, a Rákóczi-szabadságharc idejéből egyetlen katonai kimutatás sem ismert a Maros menti határőrvidékről. A határvidék délszláv katonaságának részletes kimutatása pedig csak 1720-ból áll a rendelkezésünkre. 38 A Rákóczi-szabadságharc magyar (kuruc) forrásai csak elvétve emlékeznek meg a rác tisztekről, leginkább csak abban az esetben, ha elfogták őket, vagy elestek valamelyik kurucokkal vívott csetepatéban. Különben a portyákat vezető rác tisztek nevét csak akkor emlegették, ha azok a magyarok előtt is közismertek voltak, mint maga Thököly, vagy a kuruc levelezésben gyakran említett Rác Péró, azaz Szegedinác Péró kapitány, a szomorú véget ért 1735. évi parasztfelkelés vezére. 39 Bájó hadnagyról és Hörcsögfi Péjáról a ballada sem árul el többet annál, hogy aránylag fiatal emberek lehettek. Talán nem is az aradi helyőrség tisztjei voltak, hanem valamelyik közeli sánc helyőrségében szolgáltak. Az aradi Osztója hadnagy talán azonos a főkapitány már említett testvérével, Osztója Popoviccsal. 40 Gyurka névre hallgató rác hadnaggyal, ill. kapitánnyal viszont gyakran találkozunk a Rákóczi-szabadságharc idején, a Délvidéken és Erdélyben egyaránt. Wesselényi István naplója 1704-1708. között többször említi az egyik, Rácz Gyurka nevű szebeni ka14 Erre nézve lásd Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (iratok 1705 május-július). In: Békési Élet 2 (1976) 284. ; ill. uő. Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban II. köt. Közreadja: Bánkúti Imre. Budapest, 1996. 467-468 p. [Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2.] 15 A két vezetéknévről 1. TARDY Lajos: Thököly és Tököli. In: Régi hírünk a világban. Budapest, 1979. 36 Egy 1709. márc. 22-én Szegeden kelt és a kurucok kezébe került latin nyelvű levél „Joanni Tukelia Raczianae Millitiae Supremo"-nak nevezi. MOL P 398 Károlyi cs. It. Missiles Nr. 67342. ,7 Minderre nézve lásd ESZE i. m. 477 p. 1. jz.; BARNA János-SÜMEGHY Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó, 1913. 207 p.; Lakatos Ottó: Arad története. II. köt. Arad, 1881. 8 p. („ A Budai kir. kincstári okirat-tár, 1715."); valamint MOL P 1795 Damaszkin cs. ir. Damaszkin és Thököly család történetére vonatkozó iratok, családfák 20. sz. („Ad Thököly [Popovics]"). 38 JAKS IC, Ivan: Izpopisa stanvista ungarske pocetkom XVIII. véka. Növi Sad, 1966. " BÁNKÚTI Imre: Kecskemét város és körzete. Iratok a Rákóczi-szabadságharcból. I. köt. (Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Bánkúti Imre) Kecskemét, 1992. 116 p. 40 1735-ben a pécskai helyőrség tisztjei között volt egy Ostoja Paprika nevű hadnagy, de kevés a valószínűsége annak, hogy azonos lehetett a balladában említett személlyel. Radovic, Jov[an]: Grada za istoriju bűne Pere Segedinca. In: Spomenik. Sr/yske Kral'evske Akademije LIX. (59.) Beograd, 1923. 28-29 p. (1735. augusztus 29. Pécska, Szegedinác Péró pécskai kapitány tisztjeinek a tanúsítványa arról, hogy kapitányuk semmit sem tárgyalt a törökökkel, akik kereskedés céljából jöttek Pécskára.) 144
