A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

„Aradiak, kedves sólymocskáim, Igyatok bort, de azt is csak ésszel!" S a szolgákra csak ugy haránt pillant: „Jó szolgáim, ide a borokkal, Igyanak az aradi legények!" Itták a bort első kakas-szóig, Mindegyikük volt nagy dicsekvésben, Legyőzött mind vagy tiz kálvinistát, Dicsekedett Bájó tizenöttel, Hörcsög Péja pedig huszonöttel. Hogy a kakas elsőt kukorékolt, Fölállott a két fiatal hadnagy, S fölkelt vélük harminc katonájuk, Jó lovukon mind nyeregbe szálltak, S indultak a kornádi pusztának, De igy szólott a szerb Tukelíja: „Hörcsög Péja, édes jobbik szárnyam! Jól tudom, hogy milyen önfejű vagy, Ne essetek el hamar bolondul, Ha elestek, hozzám ne jöjjetek, Semmiféle kálvinista nyelvvel!" El is mentek kornádi pusztának, Már a kora hajnal fölfehérlett Puszta sáncán jó komádi-várnak, Jó Kornádi elhagyott sáncáról Szétkémlelt a kálvinista strázsa, S jelentette Szunyogh-generálnak: „Vitézlő úr, Szunyogh generális! Sáncunk alatt, lenn a vár tövében, Egész sereg fegyveres sötétlik, Azt gondolom az aradi rácok". „Talpra ugrik Szunyogh generális, Őröket küld mind a négy oldalra: „Talpra, talpra, magyar kálvinisták! Gyűljetek mind a kornádi sáncra!" Sáncra gyűltek mind a kálvinisták, Mikor látta Bájó, ifjú hadnagy, Mingyárt fölült jó lova hátára, Nyeregbe szállt a harminc katona, Hörcsög Péjó megfordult nyergében, Számbavette a kálvinistákat, Aztán igy szólt a kis Hörcsög Péja: „Jó testvérek, aradi legények! Mikor otthon ittuk jó borunkat, Tukelíja hős szerb barátunkkal, Dicsekedtünk tiz kálvinistával, Bájó hadnagy éppen tizenöttel, Tetejébe én meg huszonöttel: Vagyunk is most mi itt harmincan, Ők meg együtt kerek háromszázan, Mindegyőnkre tíz jut, mert több nincsen!" Akkor Szrna lova csak megugrott, S bevágtatott a magyarok közzé; Igy szólt hozzá Szunyogh generális: „Beste öcsém, Szrna zászlótartó! Tollbokrétád túl messze behoztad, Rémlik, mintha innen ki nem vinnéd!" De igy felelt Szrna zászlótartó: „Vagy nem viszem innen az enyémet, Vagy a tiéd viszem el párjának!" S rárohantak a kálvinistákra, verekedtek, sokat el is űztek, Háromszor is a sáncnak rohantak, Igy szólt akkor Szunyogh generális: „Hej öcséim, magyar kálvinisták! Ha bort isztok a csapszékek mélyén, Vagy Kornádi puszta városában, Dicsekedtek két-két ellenséggel, Ti most itten háromszázan vagytok, Amazok meg mindössze harmincan, Hát mit tehet néktek az a harminc!" így szól akkor a kis Hörcsög Péjó: „Bájó hadnagy, hites jó testvérem, Álljunk csak meg, gyors seregszemlére!" Megáll Bájó, megnézik a tábort, Hála Isten, meg is vannak rendben, Közülük csak Szrna sebesült meg, Nem esett még sebe nehezére, Senkinek egy szót sem is szólt róla; Aztán ismét tovább verekedtek, Hátrább nyomták a kálvinistákat, A hadnagyot Bájó ejti foglyul, 141