A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban
legtöbb esetben csupán egyes, a szabadságharc történetével foglalkozó alapművek (pl. Thaly Kálmán 11 kötetes Archívum Rákóczianum-ja) helyi vonatkozású adataira, ill. a helybéli népmondák közlésére szorítkoznak. Komádi kuruckori történetéről mindeddig Osváth Pál 19. századi munkái tartalmazzák a legtöbb adatot, ám ő is csak a komádi református egyházi jegyzőkönyvek későbbi, visszaemlékezéseken alapuló adatait és a 19. század második felében még elevenen élő s általa hallott helyi néphagyományokat ismertette, levéltári forrásokat viszont nem használt. A komádi népmondáknak a történeti adatokkal való módszeres összehasonlítására most kerül sor első ízben. Mivel Komádi Rákóczi kori története elképzelhetetlen a korabeli Bihar vármegye, és nem utolsó sorban a bihari „apróbb" hajdúvárosok helyzetének az áttekintése nélkül, bővebben ismertetem a térség katonáskodó lakosságára vonatkozó adatokat is. Annál is inkább, mivel ezek nélkül szinte lehetetlen Komádi történetét, ill. a komádi kurucok szerepét vizsgálni. A MAROS MENTI RÁC HATÁRŐRSÉG, MINT ELLENSÉG-KÉP AZ ALFÖLDI MAGYARSÁG EMLÉKEZETÉBEN A karlócai békét követő években a császári hadvezetés zömmel a török elől elmenekült délszláv katonasággal, korabeli elnevezésükön a „rác"-okkal népesítette be a Török Birodalommal érintkező határ magyaroszági oldalát. Az újonnan szervezett határőrvidék keretében délszláv katonaság került a Dráva-Száva vidékére, a Bácskába, a Tisza mellékére, Szegedtől délre, a Maros mentére, valamint Dél-Erdélybe, a Hunyad vármegyei végekre. E mellett jelentős számú „rác" katonaság került egyes magyarországi és erdélyi városok császári őrségébe is, mint pl.: Eger, Szolnok, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben. Jelentékeny délszláv katonaság tartózkodott továbbá Komáromban, Esztergomban, valamint a Buda környéki településeken - Tabán, Szentendre, Kálóz, Pomáz stb. - is. A császár által kiváltságolt délszláv lakosság elejétől fogva szembehelyezkedett a magyar függetlenségi törekvésekkel. Bár katonailag jóval alulmúlták az osztrák katonaság harcértékét, stratégiai elhelyezkedésüktől fogva jelentős magyar (kuruc) csapattesteket kötöttek le Magyarországon és Erdélyben egyaránt. Míg a Duna-Tisza közi lakosságot leginkább a bácskai és a tiszamelléki rác katonaság tartotta sakkban, addig a Tiszántúl népe leginkább az Arad központú Maros menti határvidék katonaságától rettegett. A korabeli egyházi bejegyzések, későbbi visszaemlékezések gyakran utalnak a rác határőrök támadásaira. Ugyanakkor a „rác" előtaggal kezdődő helynevek többségét a Rákóczi-szabadságharc helyi eseményeihez kapcsolják. A békésszentandrási Rác-úr' és a dobozi Ráccsapás^ az itt elvonuló rác katonaságról kapta a nevét. Egyes monda-változatokban a történet kibővül, Békésszentandráson a Hármas-Körös siratói szakaszánál a kurucoknak a felvonuló rácokon aratott győzelmét mesélik, de egy nem helyi eredetű történet szerint egy alkalommal az erre felé sietve menekülő rácok vezére a rablott kincsét is elrejtette egy gulyakútba. 7 Egy dobozi monda szerint a rácok a Ráccsapás felől támadtak a falura 8 , de a Sarkad felől támadó rác katonaság emlékét őrzi a zsadányi Rácszállás nevű dűlő is. 9 Dévaványa megrohanását, és a lakosságnak a Sárrét mocsaraiba menekülését az Órhalomszeg ne3 SERES István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharcban. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. Békéscsaba, 2000. 257 p. 6 Hévízi Sándor: Doboz külterületének történeti helynevei. In: Dobozi tanulmányok. (Szerk. Réthy Zsigmond) Békéscsaba, 1989. 253 p. 7 SERES i. m. 8 HAAN Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870. 160 p. y MADAY Pál: Békés megye városainak és községeinek története. Békéscsaba, 1960. 448 p. 137
