A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Régészet, ókortudomány - Gyöngyössy Márton: Kiszorult-e az „érsek embere” a pénzverésből a XV. században? Adalék a pisetumjog „hanyatlásához”
tett arany pénzdarabokat bizonyosan a városi tanács őrizte. A második adat: 1462-ben a kassai pénzverde kémlőjének Mátyás király Thoklár Jánost nevezte ki. Úgy tűnik, ebben az esetben a várostól mintha függetlenül döntött volna a király, ám Thoklár kassai polgár volt, és a király a kinevezés tényéről a városi tanácsosokat tájékoztatta először, azzal, hogy ezt tudassák a kamarával is, illetve Thoklár fizetését utalják ki. 16 Kahler Frigyes Thoklár szerepét többszörösen is tévesen értelmezi, amint az 1463-as királyi utasítást is. 17 Ez utóbbi ugyanis egyértelműen a város(i tanács) pénzverésben betöltött szerepére utal: a király elrendelte, hogy Neziger János, kassai kamaraispán két - a városi tanács által választott - jártas személlyel működjön együtt az új pénz verésénél és a pénzbeváltásnál, valamint közösen vezessék a számadásokat. 18 Kassa város többszörös bírája, Thoklár János valóban különböző minőségekben tűnik föl az 1460-as években: volt kémlő, pisetarius és pénzverő is. 19 Tevékenysége nem a pisetariusi tevékenység megszűnését bizonyítja, hanem sokkal inkább azt, hogy a pénzverésért felelős tisztségek között bizonyos átjárhatóság volt, ami nem is véletlen, hiszen ezek a tevékenységek meglehetős pénzverési szakértelmet igényeltek. Kahler Frigyes szerint a XV. században csak Körmöcbányán és Nagybányán működött pisetarius, és a század végére „...az esztergomi érsek olyannyira nem tulajdonított jelentőséget ellenőrzési feladatainak, hogy ... bérbe adta a pizetumjövedelmef'. 20 Amint láttuk az 1460-as években Kassán is működött pisetarius! A Kahler Frigyes által Körmöcbánya és Nagybánya tekintetében idézett adatok 1488-1489-ből származnak az esztergomi érsekség számadáskönyveiből („modenai Hyppolit-codexek"). 21 Pénztörténeti kutatásunk már régen felismerte, hogy 1470 után három pénzverdében vertek pénzt: Körmöcbányán, Nagybányán és Nagyszebenben. 22 A pisetarius feltűnése az 1480-as években tehát csak ezekben a pénzverdékben indokolt. Látható, a listáról egyedül Nagyszeben hiányzik! Helytállónak tűnik Nyáry Albert feltevése Nagyszeben esetében: a pisetumot az érsek haszonbérbe adta. 23 15 Mátyás rendelkezése a körmöci aranyforintok ellenőrzéséről (1459. március 12., Buda): KRIZSKÓ 1880, 27. (1. lábjegyzet), az 1412-es adat: KRIZSKÓ 1880, 15., az 1440-es: KRIZSKÓ 1880, 26. Az aranyforintok próbáját később is városi tanács őrizte, mert 1466-ban Mátyás megparancsolta a körmöci tanácsnak, hogy a bizonyos ideje őrzött aranyforint-próbákat adja át Ernuszt Jánosnak (1466. október 2., Buda): KRIZSKÓ 1880, 39. (2. lábjegyzet). 16 Thoklár János kinevezése („officium probationis monetarum nostrarum in dicta civitate nostra Cassoviensi cudendarum") (1462. február 17., Buda): HUSZÁR 1977-1978, 73. és KEMÉNY 1902, 249. 17 KAHLER 1999, 292. 1465-ben Mátyás király levelet írt (1465. május 14., Buda) Thoklár Jánosnak, hogy mindazon pénzverő-szerszámokat, amelyeket Kovács István kassai kamaraispán Thoklár őrizetére bízott, küldje vissza Budára (POHL 1968, 46.). Az, hogy a pénzverőszerszámokat átmenetileg a pénzverésért éppenúgy felelős kémlő őrizte, nem jelenti a korábbi ellenőrzési rendszer megszűnését. 18 Mátyás király pénzverési utasítása Kassa városához (1463. május 6., Buda): HUSZÁR 1977-1978, 73., POHL 1972, 10.). 19 Thoklár Jánost 1462-ben nevezte ki Mátyás király kassai kémlőnek: KEMÉNY 1902, 249., tisztségét 1465ben és 1467-ben is betöltötte: POHL 1968, 46. (H., I.), KEMÉNY 1902, 249. 1467-ben már az esztergomi érsek pisetariusaként is szerepel: THALLÓCZY 1879, 204. (Nr. LXVI.), 1469-ben pénzverő: THALLÓCZY 1879, 204. (Nr. LXVII.) 20 KAHLER 1999, 291-292. 21 A számadáskönyveket ismerteti, elemzi: NYÁRY 1870. A nagybányai pisetarius György diák (literátus), a körmöcbányai Sarló (Zarlo) János volt: NYÁRY 1870, 287. (23. lábjegyzet) 22 POHL 1972, 17. 23 NYÁRY 1870,287. 113
