A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Régészet, ókortudomány - Gyöngyössy Márton: Kiszorult-e az „érsek embere” a pénzverésből a XV. században? Adalék a pisetumjog „hanyatlásához”
Gyöngyössy Márton KISZORULT-E AZ „ÉRSEK EMBERE" A PÉNZVERÉSBŐL A XV. SZÁZADBAN? Adalék a pisetumjog „hanyatlásához" Középkori pénzverési jogunk és pénztörténetünk mindmáig nem teljesen tisztázott fejezete az esztergomi érsek pisetumjoga. A kérdés szerteágazó irodalma ellenére ugyanis nem tekinthető megválaszoltnak, s a legutóbbi alapos feldolgozás sem tudott minden tekintetben kielégítő eredményeket felmutatni. 1 Az alábbiakban a pisetum XV. századi történetét szeretném röviden megvizsgálni elsősorban az ellenőrzési jogkör szempontjából, s a címben feltett kérdésre felelni. Ismeretes, hogy a kamaraispán ellenőrzésére a tárnokmesternek és az esztergomi érseknek az egyes kamarákba kiküldött emberei voltak jogosultak. A pénzverő-szerszámokat és a fémrudakat pecsétjükkel és három kulccsal lezárt szekrényben őrizték, amelyet csak a kamaraispánnal együttes jelenlétükben lehetett felnyitni. Személyes jelenlétükben történt a pénzezüst öntése és a pénzverés is, és minden héten próbával kellett ellenőrizniük a vert pénz finomságát és súlyát. Ellenő rzési jogosultságuk egyébként a kamarai igazgatás és üzem minden részére kiterjedt. Fizetésüket a kamaraispánnak kellett állnia, ezenfelül a bírságok és a büntetésjövedelmek egyharmadára tarthattak igényt. Az ellenőrzésre kiküldött emberek rendszerint földbirtokosok voltak. 2 Kahler Frigyes szerint Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) idején „az érsek embere" egyre inkább kiszorult a verdékből. Bizonyításképpen két oklevelet hoz fel. Az első, 1417-ben Konstanzban kelt oklevélben Zsigmond arra utasította Garai Miklós nádort és másokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az esztergomi érsekség az őt illető kamarahaszna-jövedelmeket megkapja, mivel az érsek - Kanizsai János - panasza szerint ezt nem kapta. A király megparancsolta, hogy a tisztázás végett kérdezzék meg Bernardi Ferenc egykori kamarahaszna-ispánt. 3 A másik oklevél 1427-ben kelt: Borbála királyné vizsgálatot rendelt el, hogy kiderüljön: kik adtak pénzverőszerszámokat idegeneknek hamis pénzek veréséhez. A körmöci kamaraispán ugyanis elfogatott egy hamispénzverőt, és panaszt tett a királynénál, mondván: a pénzverők közül némelyek szerszámokat „kölcsönöztek" a hamispénz veréséhez. A királyné utasítására a foglyot Körmöcbánya városának adták át azzal, hogy tudják meg - ha kell, kínzással -, kik voltak a társai, majd társaival együtt a törvény szerint büntessék meg. 4 Egyik oklevél sem bizonyítja, hogy az érsek embere kiszorult a pénzverésből, éppenséggel szó sincs bennük a pisetarius „kiszorulásáról". Az első oklevél értékeléséhez csak annyit kívánok hozzátenni, hogy maga Kahler Frigyes is megállapítja többek között a kamarahasznáról: „ezek a juttatások ... elkülönülnek a pizetumjövedelemtől" 5 . Az 1 KAHLER 1999. (A cikk egy része németül is megjelent: KAHLER 1986.) A pisetumjog történetének korábbi összefoglalása: KOLLÁNYI 1889. 2 HÓMAN 1921, 225-228. 3 Zsigmond király (1417. augusztus 24., Konstanz): ZSO VI, 252. (Nr. 831.) 4 HUSZÁR 1975-1976, 4L, KRIZSKÓ 1880, 23., KAHLER 64. 5 KAHLER 1999, 290. 109
