A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Emléksorok Sz. Máthé Mártáról (Hajdú Zsigmond–Magyari Márta)

szeti és néprajzi kiállítások mellett a képzőművészeti rendezvényekhez. Csendesen zsörtölődő megjegyzései mögött magas szintű szakmai igényesség húzódott meg. Szavaival mindig a tudós megbecsüléséért és a kutatói szabadságért harcolt a sok múzeumi „kicsinyes üggyel" szemben. Hangosan ellenezte azokat a múzeumi tevékenységeket, amelyeket igénytelennek és hatásvadásznak ítélt. Rögtön melléállt viszont minden olyan kezdeményezésnek, amelyben fantáziát vagy szellemi kihívást talált. Támogatta, s megértő szeretettel figyelte fiatalabb kollegái próbálkozásait egy múzeumi szellemi műhely kialakítására. A sokszor ellentmondásosnak tűnő érzelmi megnyilvánulásai mögött, nem mindig értettük mi játszódik le benne. Nagyon sok tette utólag vált érthetővé számunkra. Visszahúzódása, sokszor szembeötlő szomorú magányossága mögött a tehetetlenség húzódott meg, ami abból az érzéséből fakadt, hogy nem veszik őt komolyan. „Vak vezet világtalant!" mondta dohogva, s tüntetően belebújt egy újságba, mintha nem érdekelné semmi. Ugyanakkor, ahol jól érezte magát, csendesen tudott a háttérben maradni és sok apró kedveskedéssel töltötte be a „köznagymama" szerepet. Ösztönösen vonzódott a szellemi dolgokhoz, fórumokhoz. Talán ebben volt lényének igazi titka: mind a régészeti, mind a muzeológiai tevékenységét olthatatlan szellemi vonzódás hatotta át, ugyanakkor segíteni akart és hasznosnak lenni az által, amit tud. Elégedetlensége, mogorvasága, önmagával való perlekedése is ezen alapult. Most, hogy már végérvényesen nincs közöttünk, egyre jobban hiányzik! Hajdú Zsigmond-Magyari Márta 10