A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)
Történelem – Numizmatika - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és debreceni kapcsolatának korai szakasza
készen van; de nagy aggodalomban vagyok, mert azóta (már 8 hete) sem a következő ívet, sem nyomtatómtul híradást nem vettem. Jól elrendelt utakon indulván azonban, reménylem nem történt semmi, ami a munka megjelenhetését elnyomná, s szeretem hinni, csak múlékony akadályjött közbe. Mihamar azonban bizonyságot szerzek magamnak s rövid időn vagy a könyvvel szolgálok, vagy az előfizetett pénzt leszek vissza adni kéntelen; mely utolsó ugyan reám nézve financiális tekintetben is kedvetlen volna, mert 1000 p.fton [pengő forinton] felül fizettem a nyomtatásáért előre, azonban ha az elsőt (mitől Isten óvjon) nem tehetném, a második lenne kötelességem. Igen lekötelezne tisztelt Uraságod, ha sz. kir. [szabad királyi] Debrecen városa tanácsa köréből alkalmas valakit nevemben megkérni méltóztatnék, hogy ha azon város tanácsülésében valami olyas kerülne elé, minek tudása országilag érdekes lehetne, arról engemet tudósítani szíveskednék. Kerülhet elő pedig, sőt elő kell kerülni, ha a városok saját jav okát akarják. Mert alig van testület, melynek a hozzá illő politikai állás elnyerésére előkészületül annyi tennivalója volna, mint a kir. városoknak, mit ha teljes mértékben felfogni elmúlatnak, a jövő országgyűlést ismét kellemetlen s célra még sem vezető súrlódások fogják zavarni. Pedig ki ne kívánná, hogy a kir. városok illő polcra lépjenek! Ez azonban csak akkor fog megtörténhetni, ha önként kezet nyújtanak a kebelökbeni javításokra s alkotványi kezességeket nyújtanak, mely őket független önállásra emelje. Fogadja tisztelt uraságod tiszteletem őszinte kijelentését, mellyel vagyok Pesten, juli 28. 1836. Tettes [tekintetes] t. bíró s ügyvéd úrnak alázatos szolgája Kossuth Lajos 49 A kezdősorok tanúsága szerint Csáthy Károly nem elégedett meg az egyszerű tájékoztatással, hanem elismerő szavakkal nyugtázta a debreceni kaszinóban is oly nagy figyelemmel kísért diétái tudósítások szerkesztőjét. Aki - mint írta - válaszához mellékelte a Törvényhatósági Tudósítások első levelét - az új kéziratos újság ugyanis „Kossuth Lajos levelezése" alcímmel jelent meg -, vagyis első számát. Ennek kelte 1836. július elseje, tehát ez a tény is bizonyítja, hogy Kossuth válaszán a Hegyaljai Kiss-féle dátum a helyes, nem pedig a század elején feltételezett június 28. 50 Kossuth szükségesnek vélte a debreceniekkel is közölni: bízik a törvény erejében, abban, hogy a hatósági tiltás nem gátolhatja meg munkája folytatásában. Igazán eredményesnek mondható a Csáthy-cég akciója, amellyel több előfizetőt is megnyert a vallásügyi értekezésre. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a hálás szerző részletesen indokolta a késedelem okát. 51 A megrendelő személyére tévesen utalt; nyilván nem tudta, hogy a cégtulajdonosok édesanyja már meghalt, vagy nem figyelte meg gondosan (esetleg elfelejtette) a cég pontos nevét. Hogy a címzett teljesítette-e Kossuth kérését, azaz megpróbált-e városházi tudósítót beszervezni, nem tudhatjuk. Talán igen. A városi tanács akkori, jórészt konzervatív, a liberális reformgondolatok túlnyomó többségétől, így a városi reform eszméjétől is távol álló szenátorai vagy jegyzői viszont nemigen mertek vagy eleve nem akartak vállalkozni e feladatra, mert a Törvény49 HEGYALJAI KISS 1947, 71-72. - Korábbi közlése: CSÁTHY F. 1905, 85-86. - a négy levél között ezt a második helyen publikálta. Ennek nyomán, de első helyen: KOSSUTH 1996, 478-479. Mindkét közlés néhány helyen eltér a Hegyaljai Kiss-féle olvasattól. - A levél tartalmát ismertette ZOLTAI 1905, 19-20. 50 Csáthy Ferenc (CSÁTHY 1905, 86.) és az őt követő Barta István (KOSSUTH 1966, 479.) forráspublikációján egyaránt ez a téves keltezés szerepel. 31 A munka végül is nem jelent meg, sőt a meglévő ívek többsége is elkallódott, csupán egy töredék maradt fenn, amelyet Barta István a kritikai kiadásban tett közzé: A vallás-szabadság az 1833-ki országgyűlésen. KOSSUTH 1966,397-403. 81