A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske állatvilága

A pecebogarak - Catopidae családjából a széles pecebogár (Catops picipes) került elő. A holyvák - Staphylinidae - közül a dögészholyva (Creophilus maxillosus) és a nagyfejű holyva (Ocypus ater) volt megfigyelhető. A lemezescsápú bogarak - Lamellicomia családsorozatból a kiserdő legértékesebb faja a védett szarvasbogár (Lucanus cervus) meglehetősen szép példányai röpdöstek a belső tisztás és az erdőszél környékén. A ganéjtúrók - Scarabaeidae fajai, mint a tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernalis) fémzöld és kék példányai és a holdszarvú ganajtúró (Copris lunaris) egy példánya is csapdába került. A réten, illetve a belső tisztáson fűhálózva és egyenlő gyűjtéseket végezve még ki lehetett egészíteni a terület faunájára vonatkozó adatokat. Előkerült a csapó cserebogár (Polyphylla fullo), a kis sárga cserebogár (Amphimalon assimile). Egyelés közben az orrszarvú bogár (Oryctes nasicomis), az aranyos rózsabogár (Cetonia aurata), a szőrös bundásbogár (Epicometis hirta), a nagy butabogár (Pentodon idióta). A cincérek - Cerambycidae családjából a hegedülő csercincér (Prionus coronarius), a tölgyes tövisescincér (Rhragium sycophanta), a kis hőscincér (Cerambyx scopoli), a bársonyos darázscincér (Plagionotus arcuatus), a cickafark virágáról a díszes darázscincér (Chlorophorus varius). Sok pompás levélbogár (Chrysochus asclepiadeus) került a fűhálóba, de a Chrisomelinae alcsalád olyan ismert tagjai is, mint a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata). Ragyogó fémzöld színű a csalán levélbogár (Dlochrysa fastuosa), az erdőszéli csalánosban nagy számban lehetett hálózni. A gyomokon gyakori a fekete olajosbogár, vagy cigánybogár (Galeruca tanaceti). Ma már ritkaságnak számít a hólyaghúzó bogarak - Meloidae családba tartozó kőrisbogár (Lytta vesicatoria), jellegzetes pézsmamirigyeiből áradó szagát az egész Kiserdőben lehetett érezni, különösen a kőrisfák körül, azonban mindössze egy példányt sikerült találni, azt is a magas fű között. Gyakoribb volt a család másik faja, a vörösnyakú hollóbogár (Epicauta rufidorsum), a belső tisztás növényeiről lehetett fűhálózni. Ennek az érdekes fajnak a lárvái az egyenesszárnyúak petetokjaiban fejlődnek, így hasznosnak is nevezhetjük, de ha a mezőgazdasági területeken szaporodik el, főleg lucernán, burgonyán, akkor károssá is válhat. Érdekes faj ebben a növénytársulásban a kék nünüke (Meloe violaceus). A család mindegyik fajának vérében cantharidin van, e miatt főként az állatgyógyászatban használták fel ezeket a rovarokat. A cantharidin értágító hatású. A nünükét kézzel megfogva, védekezésül potrohmirigyeiből folyadékot bocsát ki, mely tartalmazza ezt a mérget, ezért a gyors kézmosás elengedhetetlen. Az erdőszéleken és a tisztáson fűhálózva nagy egyedszámban kerültek elő fűbolhák. Az útifüveken és a habszegfűn gyakori a közönséges fűbolha (Longitarsus melanocephalus). Nagyon gyakori a kékeszöld színű kb. 2 mm nagyságú feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes). Szintén gyakori a hasonló nagyságú sárga sávos szárnyfedöjű kis földibolha (Phyllotreta vittata). A felül fekete, zöldes, vagy barna bronzfényű a 2,5-3 mm nagyságú fűbolha (Chaetocnema aridula). Nagyobb 4,5-5 mm a kékeszöld színű, tölgyesekben elterjedt tölgy-földibolha (Haltica quercetorum). Általában elmondhatjuk, hogy a földibolha fajok között számos, egy tápnövényre specializálódott fajt találhatunk. Az ormányosbogarak - Curcolionidae családból csak a mogyoróormányost (Curculio nucum) és a martilapun élő martilapu ormányost (Bagous glabrirostris) gyűjtöttük. A Szúbogarak - Scolitidae család fajait is megtalálhatjuk ebben az erdőben, elsősorban a kiszáradt fák leváló kérge alatt találjuk járataikat, s néha a rejtett életmódot élő bogarat is. Legismertebb közülük a betűző szú (Ips typografwus), ami a lucfenyő legfőbb károsítója, de megfi55