A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske állatvilága

kületet kedvelik a bakcsók (Nycticorax nycticorax). Az üstökös gém (Ardeola ralloides) a sekély vízben leskelődik tápláléka után. Nagyon feltűnő a gyönyörű fehér tollazatú kis kócsag (Egretta garsetta). Sok példányát lehet megfigyelni a városi szőlőskertektől délre lévő vizenyős Nagylaposon. Ugyancsak kedveli ezt a területet a szürke gém (Ardea cinerea) és a vörös gém (Ardea purpurea). Szeret ezen a helyen békászni a fehér gólya (Ciconia ciconia), fészkei a város számos házának kéményén és a villanyoszlopokra telepített fészkelő-alapzatokon megfigyelhető. Él Derecske határában a fekete gólya (Ciconia nigra) is, számos példányát figyelhettük meg a Nagynyomás távolabbi részein. Feltűnőek a „vizet szürcsölgető" nagytestű fehér kanalas-gémek (Platalea leucordia). Előfordul a területen a nyári lúd (Anser anser). A kedves récék közül megfigyelhető a tőkés réce (Anas platyrhyncnos), a barát-réce (Aythya ferina), a cigányréce (Aythya nyroca) és a messziről feketefehér színű kontyos réce (Aythya fuligula). A felduzzasztott Ó-Kálló vizén kis csapatokban úszkál a vízityúk (Gallinula chloropus). Fehér homlokfoltjáról ismerjük fel a szárcsát (Fulica atra). Egykori leírásokból tudjuk, hogy a XX. század elején honos volt itt a közeli száraz réteken, így Nagy-nyomáson a túzok (Otis tarda) is. A tocsogós réteket kedveli a kis lile (Charadrius dubius). A szikes tavak partján találkozhatunk a pajzsos cankókkal (Philomachus pugnax). Hosszú lábú, hosszú egyenes csőrü madár a nagy goda (Limosa limosa). Az iszapban kutat táplálék után. Gyakori a piroslábú cankó (Tringa totanus). A nedves mocsaras rétek és a tavak fölött köröznek a dankasirályok (Larus ridibundus), de előfordul itt az ezüstsirály is (Larus argentatus) is. Feltűnően gyorsröptű a küszvágó csér (Sterna hirundó). Ritka egyik legszínesebb madarunk a „repülő drágakő", a jégmadár (Alcedo atthis), de Derecskén sikerült megfigyelni a víztározónál. A nádasok énekese a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), gyakran annyira belejön az éneklésbe, hogy egészen közel engedi a megfigyelőt. Ugyancsak jeles énekesek a nádiposzáták, területünkön a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) és a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) valamint a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) is előfordul. Gyakori az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris). A nádasokban lévő fűzfákat kedveli a függőcinege (Remiz pendulinus), fészkét finom növényi rostokból szövi, „ő a szegényember papucsosa" Móra Ferenc novellájában. Legkisebb madarunk az élőhelyen az ökörszem (Troglodytes troglodytes) a nádasokban tavasztól őszig hallani a hangját. Rendkívül gyakori az élőhelyen a bíbic (Vanellus vanellus) a nádasokban fészkel a barna réti héja is (Circus aeroginosus), de a nedves réteken szeret vadászni. A VÍZI ÉLŐHELYEK EGYÉB GERINCES ÁLLATAI A vízi élőhelyekre érkezve a legtöbb esetben a békák brekegése tűnik fel először. így van ez Derecskén is, vízparti bokrokon, az üde növényzeten láthatjuk a zöld levelibékát (Hyla arborea). Lábujjain lévő tapadókorongjai segítségével tud a növények levelein megtapadva leskelődve vadászni. A sekélyebb tocsogók lakói az unkabékák. Derecskén a vöröshasú unkával (Bombina bombina) találkozhatunk. Este-reggel jellegzetes unk-unk hangja jelzi, hogy nagyszámú populáció él itt. A mélyebb vizeket kedveli a tavi béka (Rana ridibunda) és a mocsári béka (Rana arvalis). Ugyancsak ezt az élőhelyet kedvelik a kecskebékák (Rana esculenta). A tavak, mocsarak üde partjain élnek a varangyok, itt a zöld és a barna varangyot is megfigyelhetjük (Bufo viridis, Bufo bufo). Különös megjelenésük, mérgező bőrmirigyeik miatt az emberek többsége számára nem igazán szimpatikus állatok a békák, de hasznosságuk rendkívüli és ma már minden fajuk védett. 48