A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Juhász Lajos–Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája

A Dél-Nyírségben kimutatott halfajok ökológiai áramló víz igénye FAJ áramló víz igény 1. Bodorka (Rutilus rutilus) eurytop 2. Amur (Ctenopharyngodon idella) eurytop 3. Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) eurytop 4. Domolykó (Leuciscus cephalus) reofil 5. Kurta baing (Leucaspius delineatus ) sztagnofil 6. Küsz (Alburnus alburnus) eurytop 7. Karikakeszeg (Blicca bjoerkna) szatgnofil 8. Dévérkeszeg (Abramis brama ) eurytop 9. Compó (Tinea tinea) szatgnofil 10. Fenékjáró küllő (Gobio gobio ) reofil 11. Halványfoltú küllő (G. albipinnatus) reofil 12. Razbóra (Pseudorasbora parva) eurytop 13. Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) eurytop 14. Kárász (Carassius carassius) sztagnofil 15. Ezüstkárász (Carassius auratus) eurytop 16. Ponty (Cyprinus carpio) eurytop 17. Pettyes busa (Aristichthys nobilis ) eurytop 18. Réti csík (Misgurnus fossilis) sztagnofil 19. Vágó csík (Cobitis taenia) eurytop 20. Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus) eurytop 21. Fekete törpeharcsa (Ictalurus melas) eurytop 22. Csuka (Esox lucius) eurytop 23. Naphal (Lepomis gibbosus) eurytop 24. Sügér (Perca fluviatilis) eurytop 25. Süllő (Stizostedion lucioperca) reofil A 25 kimutatott halfaj közül: eurytop 16 faj sztagnofil 5 faj reofil 4 faj A kutatott vízterek ökológiai jellemzői, vízjárásuk és az egyes halfajok megjelenésének módja döntően az eltérő élettérben otthonos, alkalmazkodóképes eurytop fajok megjelenését teszik lehetővé. A 4 reofil faj (domolykó, fenékjáró- és halványfoltú küllő, süllő) csak színesítő elemei a halfaunának és gyakoriságuk elhanyagolható a terület vizeiben. A tipikus állóvízi fajok közül a kárász és a kurta baing érdemel említést ritkaságuk miatt. A réti csík viszont egyes vízterek gyakori előfordulású védett sztagnofil faja, amelynek természetes állománya a kiszáradási folyamatok ellenére is fennmaradt. A Dél-Nyírség vizei, áramló vizei szinte kivétel nélkül változó vízmélységű és vízhozamú csatornák. E vizek HARKA (1997) zonációs rendszerében leginkább a sügérzónára emlékeztető 29