A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Cornelius, Deborah S.: Az új nemzedék – egy konzervatyv korszak radikális reformerei (Adatok a két háború közti ifjúsági mozgalmak történetéhez: a Sarló és a Szegedi Fiatalok)

Egy több nemzetiségű állam kisebbségi lakosaiként a Sarló-tagok megértették, hogy minden nemzetiségnek szüksége van saját nyelvének és kultúrájának ápolására. Kialakult bennük a többi nemzetiséget elfogadó hozzáállás, ami a magyarországi magyarok többségétől idegen volt. A kor egyik legjelentősebb szociológusa rámutatott, hogy a határon túli magyarok sokkal reálisabb módon ítélik meg a fennálló viszonyokat, mint a magyarországiak. (WEIS 1930, 226.) A Sarló-tagok meggyőződtek róla, hogy a magyar kisebbség problémáit csak a Duna mentén élő nemzetiségek összefogásával lehet megoldani. Magukévá tették Kossuth Lajos Dunai Konföderáció gondolatát. Kossuth az 1848-as forradalom utáni száműzetésben ébredt rá - megkésve -, a magyarországi nemzetiségekkel való szövetségkötés fontosságára és azt javasolta, hogy a Habsburg Birodalmat Dunai Konföderációvá alakítsák át. A Sarló célja nem a Kossuth-féle államszövetség, hanem a népek szövetsége volt, amely egy további lépést jelenthetett a történelem folyamatában a végső cél, a kapitalista elnyomás elleni világméretű szövetség felé. (BOROSS 1930, 8.) A diákok elhatározták, hogy 1930. március 15-én jelképes gesztussal fejezik ki a Duna menti népek összefogásának szükségességét. (BALOGH 1981, 182-185.) Ők befejezetlennek tekintették az 1848-as forradalmat, mivel akkor a kisebbségek és a parasztság jogait elhanyagolták. A Sarló három küldötte koszorút vitt Budapestre, hogy elhelyezze Petőfi Sándor szobránál. A koszorú a dunai népek mindegyikének nemzetiszín szalagjával volt feldíszítve. Ez a jelkép a népek új tavaszára utalt, amely nemet mondana mind a magyar irredentizmusra, mind az utódállamok sovinizmusára. A diákok nyilvánvalóan rosszul ítélték meg Magyarország politikai légkörét. A koszorúzást betiltották és az ügyet tárgyaló parlamenti ülésen heves hozzászólások hangzottak el. A képviselők szerint a diákok már azzal a puszta gondolattal is sértették a nemzetet, hogy az utódállamok színeit viselő szalagokat kívántak elhelyezni Petőfi szobránál. Szcitovszky Béla belügyminiszter a vita befejezéseként keserű szavakkal ítélte el a Sarlót.

18 A Sarló tette nyomán keletkező vihar végigsöpört az egész magyarságon. A konzervatívok azzal vádolták őket, hogy a cseheknek dolgoznak és elárulják a nemzetet. Nem sokkal ezután a Sarló-tagoktól megtagadták a vízumot és nemkívánatos személyekké nyilvánították őket Magyarországon. A Sarló nézetei ekkorra már kezdtek nagyobb mértékben eltérni a csehszlovákiai magyar vezető réteg nézeteitől. Korai törekvéseiket még sok politikai és cserkészvezető támogatta, de a dolgozó tömegek iránti érdeklődésük és a cseh és szlovák diáksággal való együttműködési készségük feldühítette az idősebb generáció több tagját. A gazdasági válság beköszöntével a Sarló tagjai a parasztsággal és a munkásokkal léptek szövetségre mind a cseh kapitalizmus, mind a magyar burzsoá vezetés ellen. 1931 pünkösdjén Kosúton a cseh csendőrség véres támadást intézett a magyar munkások ellen, és ez konfliktusba keverte a Sarlót a cseh és a magyar vezetéssel egyaránt.

19 Afölötti keserű csalódásukban, hogy a prominens magyar vezetők nem védték meg a munkásokat, a csoport tovább radikalizálódott. A vezetés egyik szárnya egyre nyíltabban fordult a szocializmus eszméi felé, ami a csoport felbomlásához vezetett. Néhányan a Kommunista Párthoz csatlakoztak, míg mások kiléptek a mozgalomból, és 1932-re már csak egy kicsiny mag maradt. I!i Azt állította, hogy betekintett a Sarló működésébe és cseh manipuláció jeleire bukkant, ami példázza a csehek jól ismert alattomos módszereit, hogy minden alkalmat kihasználjanak propagandájuk magyarországi terjesztésére. (A Nap [Pozsony], 1930. március 20. - idézi: BALOGH, 185-188.) 19 Szlovákiában sztrájkok kezdődtek az alacsony bérek és a munkások elbocsátása miatt. A Kommunista Párt által május 25-re meghirdetett gyűlést a galántai járási hivatal az utolsó pillanatban betiltotta, de ennek híre nem jutott el a mezőgazdasági munkásokhoz. Vezetőjüket, Major Istvánt, a csendőrhadnagy leütötte, amikor előlépett, hogy beszéljen vele, a csendőrök pedig sortüzet nyitottak a tömegre. (CORNELIUS 1998, 319-323.) 254