A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)
Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban
Napjainkban előállított fajta a Debreceni bötermő, amelyet egy Debrecen környéki kiskert idős fájának sarjából nemesítettek ki. A szilvatermesztésben és -nemesítésben is letette Debrecen a névjegyét. Az érdem az osztrák származású Paczelt Jánosé (1851-1937) 47 , aki élete nagyobb részét Magyarországon, közelebbről Debrecenben élte le. A saját faiskolája alkalmat teremtett a gyümölcsnemesítésre is. A Paczelt szilvát^ az 1880-as években alakította ki még Nagykárolyban. A keresztezéssel előállított fajta egyik szülője valószínűleg az Ageni szilva (GYÚRÓ 1974. 103.) - az egész világon elterjedt, korábban hazánkban is termesztett francia fajta - a másik ismeretlen. Debrecen és környékén kívül főként csak Nógrád megyében terjedt el. Paczelt János másik fajtája a Debreceni muskotály, (GYÚRÓ 1974. 102-3, BRÓZIK 1962. 6, POHL 1958, 16.) manapság is művelésben van. 49 A múlt század végén született, alighanem az Olasz kék és a Besztercei muskotály keresztezéséből. Országosan nem terjedt el, csak a város környékén. Pohl Ferenc „fedezte fel" e két fajtát az 1930as években Paczelt János kerti ültetvényei között. Elszaporította, majd megismertette a magyar gyümölcstermelőkkel. Az ültetvénynevelésben a Debreceni Kertészeti Vállalaton kívül részt vett Cegléd is, közte a Kertészeti Kutató Intézet is, amely jelenleg is végzi a fajtafenntartást. Az előző fajtától eltérően a debreceni muskotály ónmeddő, más fajták szükségesek a beporzáshoz. Az 1896-os millenniumi kiállításon Paczelt magonca (JESZENSZKY 1995. 247.) néven egy őszi barackfajtát is bemutattak, de ez megmaradt egy jó ötlet szintjén. Nem vált önálló fajtává a Debreceni kajszi 50 sem (az alakgazdag kajszi-féle helyi változata), holott a 19. századi adatok már említik mint kiviteli cikket. szaporították -, s valószínűnek tartotta, hogy ez a Pándy nevű egyén vitte el a növényt - magot, sarjat, vagy csak oltóágat - Debrecenbe, ahonnan elterjedt az Alföldön, ráadásul a Felvidék egy részén is. Az egyes helyi hagyományoktól függetlenül, annyit sejtettek már a korabeli szakemberek is, hogy egyazon fajtáról van szó. SOLTÉSZ M. szerk. (1998): 45., 298-99., BRÓZIK S.-KÁLLAY T.-né szerk. (2000): 52. A fajta előállításában részt vett: Ménesi Attila, Harmat László, Szabó Tibor és Radnóczi Ferenc. A fajtaminösítéshez szükséges vizsgálatokat az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató Állomáson fejezték be. HBN (1985): 145. sz.: Paczelt János 1887-ben került Debrecenbe. Kertész pályára lépve, tanulmányainak befejezése után Kalksburgban kertészsegéd az egyik szerzetesi rendházban. Megismerkedve a kint tanuló magyarokkal, elkezdte tanulni második anyanyelvét. A véletlen folytán Pápára került Heykál Ede mellé kertészsegédnek, ami feltehetően hozzájárult ahhoz, hogy ő is Debrecenben jusson. A városba letelepedve, kertészeti virág és magüzletet nyitott. Vállalkozását 1919-ben fia vette át, aki már a városban született. 1937. január 21-én hunyt el. Debrecentől külön sírhelyet kapott. Az üzletük a Piac utca 6. szám alatt volt. Paczelt János és fia faiskolával is rendelkezett, amely lehetőséget nyújtott a nemesítésre. POHL F. (1958): 16., BRÓZIK S. (1962): 6-7.: „Ellentétben a debreceni muskotállyal, inkább gazdasági mint csemege fajta." Paczelt szilvaként említi. BRÓZIK S.-KÁLLAY T.-né szerk. (2000): 168., SOLTÉSZ M. szerk. (1998): 268. A Debreceni muskotály és a Paczelt szilva az 1971/72-es Sasadi-faiskola jegyzékben szerepel. Lásd: JESZENSZKY Á. (1995): 247. A Debreceni muskotályt 1956-ban vették föl az államilag elismert gyümölcsfajták jegyzékére. Lásd: TÓTH E.-SURÁNYI D. szerk. (1980): 178-80. HARMAT LÁSZLÓ szíves közlése, ZELIZY D. szerk. (1882): 643.: Debreceni eredetű gyümölcsfajként tünteti föl HETÉNYI KOVÁCS JÁNOS: „Tény, hogy a magyar kajszit a nemzetközi szakmai közmeggyőződés, valamint magyarországi nagy alakgazdagsága miatt joggal tekinthetjük magyar eredetűnek, de kialakulása nem feltétlenül csak a Kárpát-medencében mehetett végbe. „Lásd: NYÚJTÓ F.-SURÁNYI D. szerk. (1981): 89. Az 1950-es években széles körben foglalkoztak a magyar kajszi változatainak szelektálásával, így többek között Debrecenben is. Valószínűleg a debreceni termesztők körében már a múlt században is kedvelt csonthéjas gyümölcsféléről van szó, utalva egy már kialakult kajszi termesztő tájra, ahonnan piacképes termék származott. A magyar kajszi c. 235 néven csak 1976-ban vált előzetesen elismert fajtává (Cegléden). Lásd: Ua.: 91. 136
