A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

Bakó Endre „A HOLNAP ASSZONYA" Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez A magyar irodalom egyik legnagyobb polgárháborúját századunk első évtizedében vívták az új írók, az un. népnemzeti irányzat konzervatívjaival. Az új írók, a modernek élén Ady Endre vezérkedett. Ő volt az 1908-ban alapított Nyugat c. folyóirat zászlóvivője éppúgy, mint a Nagyváradon ugyancsak 1908-ban kiadott A Holnap antológia kulcsembere. Ady már nem élt Váradon, de eszméitető, nyugtalanító példája annál jobban hatott az ott élő írókra, a szellem embereire. Az első (1908) és a második antológia (1909) valósággal bombaként robbant a magyar szellemi életben. A Holnap körüli csatározások irodalma ma is lebilincselő olvasmány. A szerkesztők, Antal Sándor (1908) és Kollányi Boldizsár (1909) mindkét alkalommal Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka verseiből, új időknek új dalaiból állították össze a modern életérzéseket megszólaltató antológiákat. Az érdekességek közé számított, hogy a holnapért küzdő társaságban egy nő is akadt. Nem mintha addig a magyar irodalomban kivételesen ritka jelenség lett volna nőíró jelentkezése, hiszen Vályi Klára személyében már Csokonainak is volt írónő levelező partnere, s a XIX. században már híres volt Czóbel Minka, a századfordulón Ritoók Emma (aki ugyancsak Nagyváradról indult), Erdős René, Kaffka Margit stb., az eszmékkel és az esztétikai meggyőződéssel hadakozók között azonban mindenképpen kivételes hely illeti meg az egyetlen modern költőnőt. Antal Sándor megpróbálta a szereplőket elhelyezni a jövendő irodalmi palettáján: „A Holnapban elintézett problémák (Ady, Dutka) is szerepelnek. Olyanok is, akikről nehéz véleményeket kockáztatni. (...) Ezek a Holnap Anonymusai. De van két bizonyos embere A Holnapnak: Miklós Jutka és Emőd Tamás." (ANTAL, 1908. 179) Már tudjuk, rossz jósnak bizonyult, ami labilis értékrendszeréből fakadt. Ady mellett Babits és Juhász Gyula vált a magyar költészet klasszikusává, Balázs és Dutka kisebb körben hatott, Emőd és Miklós Jutka költészete pedig nem integrálódott irodalmunk törzsanyagába. Jellemző, hogy a Nyugat, a modern magyar irodalom reprezentatív fóruma, nem közölt tőlük egyetlen verset sem. A későbbi irodalomtörténetek közül egyedül a Várkonyi-féle emlékezett meg néhány jelentéktelen sorban Miklós Jutkáról, Szabó Lőrinc szerint feleslegesen. (SZABÓ LŐRINC 1974. 185) A két költői sors mögött eltérő életutak húzódnak. Emőd Tamás kabarédalra, sanzonra, operettlibrettóra váltotta költői talentumát, a hazájától elkerült, az anyanyelvi közösségéből kiszakadt Miklós Jutka lírai vénája pedig elapadt. Ki volt Miklós Jutka? Antal Sándor néhány soros adatközlése - nem feltétlenül az ő hibájából - két ponton is hibás, s ez sokáig félrevezette a századelő (Ady-, Juhász Gyula-, A Holnap stb.) kutatásával foglalkozó irodalomtörténészeket. A költőnő ugyanis nem 1886-ban, hanem két évvel hamarabb, 1884-ben született Berettyóújfaluban. De az anyakönyvben nem Miklós Jutka, hanem 357