A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

április 15-ig bécsi udvari szolgálatot teljesített. Akkor, cserélve az általa is jól ismert és Nagyváradon elhelyezett 1. (Mérveid) ulánusezreddel, alakulata oda távozott, és személyesen maga is 1817. május 18-tól ott tartózkodott.

83 Ezt követően Simonyi József sorsa néhány évre ismét Debrecenével fonódott össze. A Városi Magisztrátus 1818. április 20-án tárgyalta a Magyar Királyi Helytartótanács március 10-én kelt, 7722. számú átiratát, amely a 4. (Hessen-Homburg) huszárezred törzsének Nagyváradról Debrecenbe való áthelyezését közölte, továbbá Simonyi óbesternek március 18-án Nagyváradon keltezett levelét, amelyben megfelelő elszállásolásának biztosítását kérte. Az újabb tehertételt jelentő áthelyezést a városvezetés vonakodva fogadta, igyekezett elhárítani.

84 A Helytartótanács erre május 5-én megismételte a döntés véglegességét, válaszlépésként a Magisztrátus Komlóssy Dániel főjegyzőt és Fazekas Mihály hadiadóügyi előadót egyenesen Budára küldte, személyes érvelésre, de hiába, ahogyan a július 1-jei újabb tanácsülés tanúsította.

85 Az elszállásolás előkészítése a hősünk által Debrecenbe küldött két tiszt bevonásával a július 23-i tanácsülési határozattal vette kezdetét. Simonyi óbester szálláshelye ennek értelmében az akkori Piac utca 36. szám alatti, jól ismert Baranyi-ház lett, amelyből egy akkor áthelyezett őrnagy költözött ki.

86 A helyzetet a Helytartótanács szeptember 9-én kelt, 25 801 számú rendelete véglegesítette, a beköltözés időpontját pedig Simonyi ezredes szeptember 10-i levelének felidézése őrizte meg: „A Magyar Országi Commandírozó Generális Ferdinánd (Estei Ferdinánd főherceg lovassági tábornok, Z. J.) 0 Királyi Hertzegsége Parancsolattyához képpest az ujj Dislocatiónak a folyó hónap 21-én végre kelletvén hajtódni, 0 Nagysága az egész Stábbal együtt 23-a present is ide befog rukkolni".

8 A gyermekkorából jól ismert és bizonyára megkedvelt városért, beköltözésétől kezdve azonnal és rendszeresen, sokat tett a hosszú hadakozás után a békeidőben is tevékeny természetű, erőtől duzzadó huszárezredes. Röviddel áthelyezését követően máris javaslatot tett a városvezetésnek az ispotályi rend megjavítására, majd a halottaskamrák korszerűsítésére.

88 Nemes gondolkodását és legfontosabb kezdeményezését jól tükrözi 1819. június l-jén keltezett levele: „ Tekintetes Nemes Magistratus! Melly szerentsémnek tartom Debreczenbe mint idevaló Hazafi Quártélyban való létemet, azt az üdő és további maradásom megfogja mutatni, azonba addig is tsak az a legfőbb kívánságom és feltételem, hogy a Nemes Városnak Barátságomat és Szolgálatomat megmutathassam, úgy a Nemes Várostól reménységem vagyon, ezeket általlátni, és mindenekben szíves indulatomat, úgy amint én iparkodom, acceptálni. Ha a Nemes Városnak valamit könnyebbségére, Szolgalatjára vagy ékességére tehetek, bizonnyal úgy vészem, mint a saját magamét, és mivel a nemes Városnak szinte mindenekben viszontag szíves szolgálatját tapasztalni szerentsém van, bátorkodom azért a Városnak és Községnek ékeségére, nem tsak amint már a Város Elöljáróival és több Tekintetes Nemes Senator Urakal személly szerint értekezni szerentsém vala, hanem a Ttes Nemes magistrátust is arra megkér82 OL, számozatlan, Freiherr Scheither vezérőrnagy: Zeugnis, Montbeillard, 1815. júl. 5. NAGY Pál, 240. 83 NAGY Géza, 540. 84 Közli: SZABÓ, 19. 85 SZABÓ, 20. 86 SZABÓ, 21. 87 Mindkettőt közli: SZABÓ, 22. 88 SZABÓ, 24. 196