A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske természeti viszonyai és növényvilága

szőröcskéhez, felnyílik és beszívja a zsákmányt. Az így foglyul ejtett rovart fehérjebontó enzimek emésztik meg. Eddig ezt a növényt csak a téglagyári tavaknál lehetett megfigyelni. Az úszó hínár (Hidrocarition), a lebegő hínár (Magnocarition) és a nádas-gyékényes társulás (Scirpo-Phragmitetum) növényvilága ma is rendkívül érdekes színfoltja a derecskéi határnak. a) Nedves sziki rétek (Beckmannion eruciformis federatio) A mélyben szikes, jó vízellátottságú területeken, a laposok csapadékos években vízzel borított területei mellett alakulnak ki. (I. osztályú szik). Ilyen területek a Német-szik, a Nagy-mező, a Megyes-szik, a Nagy-nyomás egyes vízközeli részein találhatók. Ecsetpázsitos szikes rét (Agrosti-Alopecuretum pratensis) Névadója a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és a fehér tippan (Agrostis alba). Kedvelik az ilyen talajokat a here-félék: a mezei here (Trifolium campestre), a fehér here (Trifolium alba), a pusztai here (Trifolium retusus), a réti vagy vörös here (Trifolium pratense), a here-hura (Trifolium arvense). A társulás vizesebb területein megjelenik a réti harmatkása (Gliceria fluitans). Csetkákás sziki rét (Agrosti-Eleochari-Alopecuretum geniculati) A másodosztályú szikes talajokon, a tavasszal vízjárta területeken alakul ki. A társulás jellemző növénye a gombos ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus). A csetkáka (Eleocharis palustris) zsombékokat alkot, megtalálhatjuk a zsiókát (Bolboschoenus maritimus), tavaszi időszakban pedig a mélyebb pocsolyák a víziboglárka (Batrachium aquatile) fehér virágocskáitól díszlenek. Nyáron ezeken a helyeken fedezhetjük fel a jószagú csombormentát (Mentha pulegium), ősszel pedig a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus) lilás-kékes virágai jelzik ezt a társulást. Hernyópázsitos sziki rét (Agrosti-Beckmannietum) A nedves sziki rét harmadik típusa. A társulás névadója a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis). Ez a társulás a leghosszabban vízzel borított szikes talajokon alakul ki. Itt virágzik a nyári hónapokban a lilás-vörös virágú réti fúzény (Lythrum salicaria). Sokszor nagy tömegben találjuk a réti peremizs (Inula britannica) sárga fészkes virágait. A szittyó fajok közül a fekete szittyó (Juncus atratus), a sziki szittyó (Juncus gerardi), a vékony szittyó (Juncus tenuis) alkot állományt. Kedveli az ilyen szikes réteket a békaboglárka (Ranunculus flammula) és a szintén sárga virágú libapimpó (Potentilla anserina), valamint az indás pimpó (Potentilla reptans). Szereti ezt a társulást a kékvirágú nefelejcs (Myosotis palustris), a fekete nadálytő (Symphytum officinale), melyet a középkorban csonttörések gyógyítására használtak. Nevét fekete gyökere után kapta. Hívják „forrasztófűnek" is. Megtalálhatjuk itt a sziki libatopot (Chenopodium chenopodioides) és a fakó libatopot (Chenopodium glaucum). b) Száraz, szikes puszta (Festucion pseudovinae federatio) Derecske határában a Bocskoros környékén, a Meggyes-sziken, a Nagy-nyomáson illetve a Német-sziken és a Nagy mezőn találunk kisebb-nagyobb száraz szikes réteket. Ezek a társulások 40