A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

„Elálmékodám a szertelen változáson ezen mostani Debrecen és a régi közt. Ez a kor szellemében élő ifjúság, s ez az ifjúságot így pártfogoló professzor. A történet, mivel Debrecenben történt, felette fontos"

24 - írta Kölcsey. Vélekedése is arra utal, hogy elsősorban nem irodalmi eredményein kell mérnünk a Lant és Péczely jelentőségét, hanem a (tanári) mentalitás változásában. Péczelyvel ugyanis az a tanáregyéniség jelent meg Debrecenben, aki közvetlen, baráti viszonyban van a diákjaival. Ennek az eszménynek a jegyében tanította Csokonai is a rábízottakat, s ez volt a kanti filozófia szellemében tanító Lengyel professzor ellen is az egyik fő vád. Kazinczy 1807. februárjában még azt írta Vay Józsefnek: az új pedagógia liberális nevelést kíván, Debrecenben viszont „azt tartják, hogy csak úgy megyén jól a dolog, ha a tanuló reszket, ha tanítóját meglátja. Angyalokat akarnának csinálni az ifjúból, s felejtik, hogy angyal nem lehet, hogy annak öröm kell...", a Kollégium komor, barátságtalan hely, ahol a tanár nem sétálgat együtt tanítványaival, mert oda a respectusa.

25 Péczelytől kezdve ez már elfogadott magatartás lett. Tanártársa Zákány József is hasonló módon, a filantropizmus szellemében gondolkodott a pedagógiáról és a pedagógus szerepéről, s mély meggyőződéssel hitte, hogy a nevelés által boldoggá tehető az ember. Péczely azért kulcsfontosságú figurája Debrecen művelődéstörténetének, mert működése eredményeként szűnt meg az az ellenérzés, amely az Árkádia-pör óta jellemezte a Debrecenhez való viszonyt. S ebben az értelemben beszélhetünk arról, hogy tevékenysége elhozta a debreceniség alkonyát. (NAGY 1939.)

26 Péczely törekvéseinek jutalma és egyben Debrecen magyar irodalomba való visszafogadásának is jelképes aktusa volt 1940. március 1-én a Kisfaludy Társaság debreceni jutalmazó ülése, ahol a társaság nevében Péczely méltatta a ballada-pályázat két debreceni győztesének érdemeit és adta át a díjakat. Beszédében ugyan elismerte az ókori klasszikusok „elméket formáló" hatását, de sokkal fontosabbnak mondta, hogy a „hazai nyelv- és literaturára" még több figyelem fordítódjék, hisz mindennél természetesebb a nemzeti nyelvnek és irodalomnak „mindenen felülállni tartozó, czélra egyedül vezető szerelm[e]". (PÉCZELY 1840, 7.) Péczelyt a nyilvánvaló erkölcsi siker feljogosította arra is, hogy megjelölje a kollégiumi nevelés, tantervek és tananyag megújításának irányát és kereteit: tanártársai „kötelesek nemcsak avulni, süllyedni nem engedni, mit ők annyi áldozattal, gonddal építettek, hanem a haladó század lelkivel, a kor kívánataival összvehangzólag, újabb fényre, koronként feljebb, magasb, kitűnőbb polczra emelni". (PÉCZELY 1840, 8.) Beszédének e most idézett passzusa azért fontos, mert a hagyomány folytonos újraírását fogalmazza meg. Vagyis azt, hogy a hagyomány nem valami változatlan mentalitást és gondolkodást követelő rétege egy-egy közösség történelmének, hanem képes arra is, hogy az idővel felmerülő új kérdésekre új válaszokat adjon. E hagyományértés annál is inkább figyelemre méltó, mert radikálisan új volt az addigiakhoz képest. Péczely erre az új hagyományértelmezésre figyelve alakította ki nevelési elveit és ennek a jegyében biztatta kartársait is új pedagógiai következtetések levonására. Egyszerre figyelmeztetett arra, hogy az új nem légüres térben valósítható meg, a régi nem dobható ki csak úgy mindenestül, s arra is, hogy nem létezik változatlan, érintetlen, egyszer s mindenkorra adott hagyomány. Az irodalmi vonatkozásokat tekintve ez azt jelentette, hogy mindazt, amit hosszú ideig hagyománynak tartanak, idővel felválthatja egy másik. A görög és a római, s vele együtt az egyetemes irodalom eszménye, minta adó szerepe így tűnt el, s váltotta fel a 24 Kölcsey Ferenc levele Bártfay Lászlóhoz, 1832. május 3. KFÖM III. 174., vö. CSORBA 1982, 165. 25 Kazinczy Ferenc levele Vay Józsefnek, 1807. február 22. KazLev IV. 500 26 Noha annak vizsgálata is megérne egy misét, mit veszítette ezzel a befogadással Debrecen. Mennyiben írható például ennek a számlájára, hogy Földi nem nagyon kapja meg azt a helyét a magyar irodalomtörténetben, ami pedig talán megilletné. Ezért is pontosítottam a fentiek szerint O. Nagy Gábor elgondolását, hisz e történetnek, aminek Péczely a hőse, egyaránt van napos és árnyékos oldala. 408