A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

árulhat e diákokat körülvevő szellemi környezetről. (BODOLAY 1963, 467.) Másokat meg már talán ennél frissebb kérdések izgattak: az individualizáció problémája, pontosabban az a kérdés, meddig mehet el az egyén szubjektív világa érvényesítésében. Ahogy a már említett Mészöly Lászlót, aki az Olvasó Társaság hanyatlásnak okát abban látta, hogy nem érvényesül maradéktalanul az egyesülés eszméje. A rendelkezésünkre álló adatok talán megengednek annyi következtetést, hogy a debreceni diáktársaságokban összecsúsztak, tartósan egymás mellett éltek legalább két művelődési korszak eszméi. Mindez talán nem lenne különösebben érdekes, hisz korszakküszöbökön mindig így van. A feltűnő inkább az, hogy ez a torlódás meglehetősen hosszú ideig tartott, vagy legalábbis a helyzet tisztázódása nagyon lassabban ment végbe. Debrecenben egészen a 19. század közepéig a felvilágosodás dominanciájával kell számolnunk, s a reformkor társadalmi-politikai eszméi valamint a romantika ill. az irodalmi népiesség eszményei meglehetősen későn talált befogadókra, önálló elsajátítóra pedig egyáltalán nem. Láttuk még Péczely is inkább a klasszicizmus szellemében alkotott, gondolkodása pedig éppúgy magán viselte a felvilágosodás jegyeit mint a romantikáét. így történhetett, hogy a Kisfaludy Társaság 1840-es pályázatán nyertes debreceni diákok balladáin Erdélyi János még mindig ott érezte a ,,[t]heológia és tudja isten minő szag[ot]".

22 Megerősíthet e véleményünkben a Lant című antológiák elemzése is. A Lantban napvilágot látott munkák ugyanis erősen epigonízűek, folyton Kölcsey, a Kisfaludyak, Vörösmarty képeivel, nyelvével, szerkesztési fogásaival és történetfűzésével találkozhatunk. A köteteken túlságosan érződik az iskolás jelleg. Bizonyára tisztában volt ezzel Péczely is, hisz a Lant kiadását elsősorban, ha nem kizárólag, nevelési és nem irodalmi célok határozták meg: „egygyik, hogy bizonysága, másik hogy ösztöne és mintegy köszörű-köve lenne ltjaink igyekezetének és munkásságának..." (BODOLAY 1963, 655-656.) így látta ezt Kölcsey is, aki e társaságok feladatát elsősorban az iskola falain kívüli életre való felkészítésben látta: „Az ifjúnak sokat kell olvasni is, írni is; mert csak olvasgatás és irogatás tesz akár polgári, akár literatori pályára alkalmatosokká. Azért ily olvasó s író társaságok nagy eszközök a jövendő férfi kikészülésére."

23 A Lant jelentőségét egyrészt az adja, hogy a Kollégiumban elfogadtatta, vagy legalábbis nyíltan kérdéssé tette a diákok önállóságát és a világi eszmékhez való viszonyt. Ettől kezdve nem lehetett nem tudomásul venni, hogy a iskola nem zárkózhat el a rajta kívül lévő világtól, vagy legalábbis már nemcsak a tanári kar szűrőjén múlik, mi jöhet be és mi nem. Még ha a diákok törekvései hosszú ideig nem is értek célt, a professzorok nem térhettek ki e kérdés előtti nyílt színvallás elől. Mindez jól látható Sárvári Pál esetében is, aki előadásaiban kénytelen volt alkalmazkodni a diákság igényeihez, filozófiai felfogásához. Bár ki nem állhatta Wolffot, mégis hivatkoznia kellett rá, ha azt akarta, hogy meghallgassák. Természetesen itt nem arról van szó, hogy bármelyik félnek is igaza lett volna, s az egyik szemlélet jobb a másiknál, hanem arról, hogy többé nem lehetett szó az igazság birtoklásáról, ettől kezdve sokkal inkább a párbeszédre törekvés lehetett az eredményesebb. A kérdések és összeütközések tekintélyelvű elintézésének egyik utolsó kísérletét majd a Csokonai-síremlék körüli vitában figyelhetjük meg. A Lant abból a szempontból is hallatlanul fontos, - s erről már volt szó -, hogy jórészt megjelentetésével szűnt meg Debrecen irodalmi kánonon kívüli helyzete. Részben épp az uralkodó kánonhoz és ízléshez való alkalmazkodása miatt becsülte nagyra Péczelyt és vállalkozását mind Kazinczy, mind pedig Kölcsey vagy a Kisfaludy Társaság vezetői is. Nagyobb részt azonban inkább az ifjúságot a szellemi horizonton feltűnő új eszmék felé irányító tevékenysége miatt. E kettő a kortársak szemében koránt sem volt megkülönböztethető egymástól : 22 Erdélyi János levele Csengery Imréhez, Pest, 1840. március 12. ERDÉLYI 1960, 103. 23 Kölcsey Ferenc levele Ormos Lászlóhoz, 1837. január 24. KFÖM III. 768. 407