A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

gárokat, kéjelmessé életet, mindezekre élő például szolgál Angolhon ...mellyről egy jeles utazón igen helyesen ezt jegyzé meg: »Egyesületi szellem... tévé a' britt nemzette azzá, a' mi, páratlanná a' földön.«" A nemzet és az egyén sorsa tehát tökéletes összhangban van egymással. Ehhez ad keretet és ösztönzést az egyesülés, hisz harmonikusan kapcsolja össze az egyéni vágyakat és cselekedeteket a nemzeti érdekekkel és célokkal. Végső törekvésük, hogy ,,[k]oru[k] általános 's egyedüli fő célj[át]... a' nemzeti nagy lét[et] elérjék". (BODOLAY 1963, 465.) A társaság hanyatlását is az egyesületi szellem korlátozott kiterjedésével és sérülésével magyarázhatjuk. Egyrészt azzal, hogy a diákság többsége közömbös volt az irodalmi diáktársaság iránt, másrészt pedig azzal, hogy az egyesület egyes tagjai több tehetséget érezvén magukban másoknál semmibe vették a társaság alapvető demokratikus rendjét. Egyik tagjuk ezért Vörösmarty Fóti dalival buzdított a vállvetve végzett munkára. Egyesület és tag, közösség és egyén viszonyáról vallottak mögött bizonyára ott vannak Lengyel vagy Péczely gondolatai a szabad, autonóm, de a társaság céljainak magát alárendelő emberről. A cselekvési tér megteremtése, hogy a diákok valóban a nemzet (hasznos) polgárainak érezhessék magukat, természetesen nem egyik napról a másikra történt. Először 1833-ban titokban alakítottak a diákok egy egyesületet. Céljuk az önművelés volt az olvasás és az önálló munkák megbeszélése által. Csak 1834 novemberében léptek a nyilvánosság elé, támogatást kérve nyilvános működésükhöz. Kérelmüket elutasították, „minthogy az oskolai ifjúságban bárminemű olyan társaság álljon össze, mely magának statumokat készítsen, az oskolai igazgatóság a legfelsőbb kegyelmes parancsolatok értelmében semmi esetben meg nem engedheti" (idézi TŐRÖS 1931, 148.), sőt még arra is kötelezték a diákokat, hogy mutassák meg könyveiket és írásaikat. Mindez abba a folyamatba illeszkedett bele, amelynek során megpróbálták a diákok gondolkodását továbbra is az egyház és a Kollégium ellenőrzése alatt tartani. A már említett 1832. november 7-i egyházkerületi ülés bár látszólag csak az új szavak használatának káros voltára hívta fel a figyelmet, (TŐRÖS 1931, 148.) de - ahogy láttuk is - többről volt szó. Arról, hogy a prédikációba beszivárgó új irodalmi-nyelvi törekvésekkel együtt új, a Kollégium hagyományos rendjét felforgató eszmék is beáramlottak. A tanári kar végül is engedélyezte működésüket, de csak mint Olvasó Társaságét, s szigorúan megtiltották, hogy saját, tehát önálló munkáikat felolvassák. E tiltás következményeként született meg - újra titokban - 1839-ben az Egyesületnek nevezett társaság, amelyet írásaik közös megbeszélésére hoztak létre a diákok. Körülményeikre az az 1842-ben megjelent Atheneumbeli cikk világít rá, amely miatt végül is újra a tanári kar elé léptek. E cikk az oktatók közönyösségéről és hidegségéről tudósított. (BODOLAY 1963, 205-206, 261-267.) Az Egyesület végül ennek hatására a tanári kar elé állt nyilvános működésük engedélyezését kérve, s tevékenységüket az Olvasó Társasággal összeolvadva folytathatták. Ettől kezdve azonban az Egyesület hanyatlásnak indult. E társaságok működéséről sajnos meglehetősen keveset tudunk, mert jegyzőkönyveik megsemmisültek. Fennmaradt írásaik címei arról tanúskodnak, hogy egyszerre foglalkoztatták őket a felvilágosodás eszméi és egyszerre a reformkor fő kérdései. Volt olyan diák, aki számára még a barokk és a felvilágosodás értékrendje és világképe közötti váltás is problémát okozhatott, legalábbis erre enged következtetni az egyik tanulmány címe: „Mire kellessék az embernek inkább vágyódni, a* virtusra é, vagy a' megvilágosodásra?". Lehetséges persze, hogy az értekezés a felvilágosodás eszméinek jelentőségét és hasznát szerette volna csak kiemelni e szembeállítással. Ugyanígy gondolkodhatunk egy másik dolgozat esetében is. A címből - „A meg Világosodás hasznosabb é vagy károsabb?" - nem derül ki egyértelműen az állásfoglalás, noha a társaság általános törekvései nem hagynak kétséget efelől. Minden esetre ezeknek az értekezéseknek meglévő problémákra kellett vonatkozniuk, ha a kérdést így kellett vagy lehetett feltenni, s ez sokat el406