A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

taltam. A' régi görög és latin poéták' írásaiban pedig sehol sem találtam hasonlót, mert a' csillagok' forgását azok ismerték. Ezen hibát annyival inkább csudálhatni, és csak vigyázatlanságnak tulajdoníthatni, mivel maga Cs. azt [írja:] (78. lap 24-26. sor) Hesper, ez a gyönyörű csillagzat máskor a' hajnal vezetője, most pedig az estve' kísérője. Azonban Venus nem is csillagzat (constellatio) azaz nem többekből összeszedett kép, hanem egy külön égi test, milyen a' mi földünk." (SÁRVÁRI 1960a, 396.) Szemléletétől idegen volt az a fordulat, mely már nem a valóság és a költői világ megfelelésén, nem a tudományos igazság mérlegén mérte a művek esztétikai értékét. Hasonlóan Csokonai költészetétől való idegenkedésének adott hangot Budai Ézsaiás is, amikor 1805. március 10-én kelt levelében kifejtette Kazinczy Ferencnek, hogy szerinte Csokonai „poéta gyermek"-ként írt versei jobbak mint a későbbiek, mert „akkor még igazán Magyarul írt, nem tudván idegen nyelveket, és nem szívánn bé azok Idiotizmusát. Most már inkább Poéta doctus vót: mint Poéta natus."

6 Budai tehát egyrészt azt állította, hogy létezik idegen hatásoktól mentes tiszta magyarság, amit a gyermek-poéta Csokonai is beszélt. Ez nem is különös, hisz a Kollégium szellemétől nem állt távol e nézetet hirdető Debreceni Grammatika, (vö. GYAPAY 1999, 60.) A másik állítása viszont első olvasásra szerfelett meglepő. Hisz lényegében azt mondta, hogy az iskolás klasszicizmus kötelmei között is jobban tudott érvényesülni Csokonai természetadta tehetsége, mint később. Általánosan elterjedt vélemény szerint Budai vélekedését az magyarázhatja, hogy az iskolás klasszicizmus alapján ítélt. Ekkor azonban továbbra is érthetetlen marad, hogyan lehetett mindenek előtt érdem a természetadta tehetség, hisz az iskolás klasszicizmus eszménye épphogy a poéta doctus, a tudós módjára képzett költő. A poéta doctus itt vélhetően arra utal, hogy Csokonai újabb versei - legalábbis az a kevés, ami Budai kezébe jutottmár nem a korábbiakhoz hasonlóan közérthetők. Hisz a diák Csokonai átléphette ugyan az iskolás klasszicizmus kereteit, de mégis e határátlépés a határon inneni oldal közismertsége folytán követhető volt. későbbi versei viszont már legfeljebb kevés hasonló tudással rendelkező beavatott azok voltak számára. Csokonai önálló, külön világot alkotott magának, ami a korábbiakhoz képest teljesen más befogadói magatartást követelt, többek között a költői személyiség és személyesség jelentésalkotó szerepének figyelembe vételét. Ha nem is a romantikus költők világteremtő gesztusával találkozunk nála, annyi azonban kétségtelen, hogy Csokonai „eljut a költészet autonómiájának legalább részleges felismeréséig". Egyénien átéltté tette a konvencionálisan használt képeket, ahogy erre például Szauder József a Halotti versek kapcsán rámutatott: a viharos tenger ostromlotta magányos sziget képe „régóta használatos Csokonai költészetében, de mostanra kezd... pusztán leíróból szubjektív lírai elemmé változni át". (SZAUDER 1980, 45., 313.) Kölcsey is úgy látta, hogy Péczely az autonóm szépirodalom jelképét látta Csokonaiban. (CSORBA 1982a, 885-886.) Egy a 19. század első feléből ránk maradt diákjegyzetből világosan kitűnik, hogy hosszú ideig egymás mellett élt a megismerésnek alárendelt irodalom és a lassan önállóvá váló szépirodalom felfogása. Az egyik passzus szerint „látni való, hogy a szorosabb értelembe vett Literaturából a' nyelv Tudományos esmerete nem tsak ki nem maradhat, sőt abban a' Természeti Rendszerént a' legelső helyet foglalja el. Innen van, hogy a Literatornak is leginkább azon Tudósokat szoktuk mondani, kik a' nyelvnek és a szép előadásnak Tudományos esméretére, gyakorlására, tökélletesítésére inkább reá adván magokat, a' béli jártosságokat s e' béli ügyességeket irott munkáik által tették nyilvánságossá. A' Literatura nevezet azonban minden egyéb Tudománybéli Könyvírokra is kiterjesztetik." Eszerint tehát a jó költőnek egyben jó nyelvtudósnak is kell lennie, s az is bizonyos, hogy a nyelvvel való bánás módja nem különíti el őket a többi tudóstól. Egy pár sorral arrébb egy másik passzus már az önálló szépirodalom fogalmának ismeretére utal: „Szorosabb ér6 Budai Ézsaiás levele Kazinczy Ferenchez, 1805. március 10. KazLev III. 284. 392