A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Iskola és világ, hagyomány és újítás. (Előtanulmány a 18–19. századi korszakforduló megragadásához a Debreceni Református Kollégium történetében)

intézésével, önellátó gazdálkodási tevékenységével jelent meg a Kollégium szerveződésben. E jobbára szociálisnak tekinthető feladatnak viszonylag jól megfelelt e testület, annak ellenére, hogy a szolgadiákok sorsa nem volt irigyelhető, ahogy ezekről Polgári Mihály (SZABÓ B. 1996. 117-120.)

2 vagy a később debreceni professzorságig jutó Kerekes Ferenc is beszámolt. (BAJKÓ 1988, 163-164.) De így is esélyt biztosított a legszegényebbek számára is. Minden hierarchikus vonása ellenére sem tagadható meg a coetustól az a demokratizmus, amit Karácsony Sándor a pátrikula rendszer kapcsán említ. (KARÁCSONY 1941, 469., 472-473.; 1985, 120-121.) Noha az is igaz, hogy a diákok közül számosan csavargókká lettek. (ZSIGMOND 1937, 102.) A rendelkezésünkre álló történeti források arról tanúskodnak, hogy a coetus leginkább anyagi függetlenségét óvta féltékenyen. Legalábbis a diáklázadások okai között szinte kizárólag anyagi természetűek vannak. Ez annál is inkább feltűnő, hisz a tanárok javadalmazása, sőt a közhit ellenében a külföldön tanulók költségeinek fedezése is a város feladata volt (MAKKAI 1984, 583.), a coetus gazdasági tevékenysége tehát főleg a diákok létfeltételeinek a biztosítását jelentette. 1614ben Bethlen Gábornak meg kellett erősítenie, hogy a coetust illeti a szepesi dézsma. 1627-ben azért tört ki lázadás, mert a nehéz anyagi körülmények között élő város a leégett templom újjáépítési költségeire hivatkozva elvonta a céhek javadalmait. S ez indította el azt a lavinát, ami újabb és újabb diáklázadásokhoz vezetett (1631, 1648, 1657). E lázadás-sorozat oka azonban csak részben tekinthető anyaginak. Valószínű ugyanis, hogy 1627-ben ,,[be]következett a senatus scholasticus önállóságának eltörlése" (MAKKAI 1984, 591.) és a későbbiek főleg ennek a következményei. Az 1631. évi már a korábbi lázadás eredményeként született zsinati határozata ellen történt. A szatmári zsinat (1627) ugyanis azt mondta ki, hogy a diákok az iskola rektora és a helyi lelkészek tudta és beleegyezése nélkül nem léphetnek fel a városi tanács ellen. (KISS 1980, 32.) Itt tehát alapvetően sérülhetett a coetus önállósága, hisz ez lényegében a rektor coetustól való függetlenségét növelte. Az 1650. évi váradi zsinat mindezt tovább fokozta: megtiltották, hogy a coetus a rektor felett ítélkezzék. A vitás kérdések rendezése ettől kezdve többé nem a rektor és a diákság vezetői között zajlott, hanem az egyházmegye közvetítésével. Lényegében ez a diákság kormányzó testületének önállóságát alapjaiban aláásó rendelkezés vezetett 1657-ben minden eddiginél nagyobb méretű lázadáshoz, amikor is a lázadók a városházára is betörtek. A lázadást kiváltó okok között azonban vélhetően az is szerepet játszott, hogy a város talán a diákság korábbi magatartása és a zsinati döntés (közvetítő iktatódott be a város és az általa fenntartott iskola közé) miatt elszabotálta a tanári állások betöltését. 1653-55 között csak egy tanár volt (Komáromi Csipkés György), a másik helyet betöltetlenül hagyták. Az 1657-es új törvény teljesen világossá tette a coetus térvesztését, hisz hallgatott a senatus scholasticusról és a sedes scholastica intézményét állította föl. Ennek már a rektor is tagja volt, s a törvény a szenior hatalmát is korlátozta azzal, hogy csak hat hónapra választható. 1658. június 7-én 216 diák keze írása szentesítette az új törvényt. (MAKKAI 1984, 595.) A coetus funkcióinak és a diáklázadások motívumainak számbavétele egyben arra is rávilágíthatott, hogy a coetus esetében sem csak anyagi jellegű önkormányzatról beszélhetünk, hanem autonómia törekvésük szellemi vetületével is számolnunk kell. Erre utalhat az a tény is, hogy a coetus néha pedagógiai ügyekbe is beleszólt. Mi másra vonatkozhat az 1657. évi törvény azon szakasza, mely szigorú büntetést helyez kilátásba annak, „aki az iskola rektorát erkölcsi fogyatékossággal és tanításai képtelenséggel vádolja". (NAGY S. 1933, 84.) Az 1704. évi lázadás kiváltó okai között pedig az is szerepel, hogy a diákok elégedetlenek voltak az oktatás rendjével. (BAJKÓ 1981, 449.) A coetus szellemi törekvési mellett tanúskodhat már az 1623. évi zsinat is, 2 Polgári Mihály életének rövid leírása. In: SZABÓ B. 1996. 381