A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

egészségi okokból előbb-utóbb mediterrán éghajlatra kellett költöznie, így került a család Rabatba, Marokkóba, ahol hosszú éveket töltött, s ahonnan Miklós Jutka állítólag erdélyi lapoknak érdekes cikkeket küldött Észak-Afrikáról. Soltész Juci még Párizsban, a rue Huygensen lévő műteremlakásában látogatta meg egy szokatlanul hideg téli esten, sajnos nem tudni pontosan mikor, melyik évben, legfeljebb a csacsogó kislány életkorából lehet az időpontra, a húszas évek végére következtetni. A beszámoló riportból tudjuk, hogy 1924-ben, mikor Párizsba érkezett, még nem hagyott fel teljesen költői múltjával, több szállal kötődött szülőföldjéhez. Lakását magyar hímzésés kerámiagyűjtemény ékesítette. De hosszú ideig nem érdekelte semmi és senki, csak Yvette, a ragyogó szemű, csacsogó kislány. „Évekig tartott, amíg Jutka elérte ezt a nyugodt, csendes harmóniát, és hozzáláthatott kiadatlan verseinek sajtó alá rendezéséhez." Tervezte, hogy megírja Ady életrajzát, akiért még mindig rajongott. Az emlékező riport így fejeződik be: „Rimbaudéhoz hasonló lelki folyamatát alábbi verse fejezi ki, amelynek közlését engedélyezte." (SOLTÉSZ, 1935) Csakhogy ez félrevezető: A lírikus keserve jóval korábbi vers, már 1913-ban megjelent a nagyváradi Szabadságban. Sajnos, a költőnő is 1930-ra datálta a költeményt 197l-es kötetében, ellentmondva a Kaffka-esszéjében kifejtett irodalmi felfogásának: „Életrajzi adatok? Miért kell felsorolni őket? Jelent az valamit, hogy született itt és itt? Igenis jelent. A miliő, amelyből egy művészember elindul, s életpályájának további etapjai döntően elhatározó jelentőségűek későbbi műveire." Franz van den Bussche 1961-ben meghalt, Miklós Jutka lánya is özvegyen maradt, 1964-ben visszaköltöztek Franciaországba, némi helykeresés után a Párizshoz közeli Vitry-sur-Seine településen leltek otthonra, később tovább mentek, végül Creteilben állapodtak meg. Kemény munka várt rájuk, hogy az unokákat felnevelhessék. (RUFFY, 1979) A magyar irodalommal a hatvanashetvenes évek fordulóján még egyszer kapcsolatba került (GYÁROS, 1968), a Magvető Könyvkiadó 1971-ben Mátyás Ferenc szerkesztésében kiadta Visszaölel a föld című verses kötetét, amely filológiailag teljességgel megbízhatatlan, tele van talánnyal, dátumtévesztéssel. Olybá tűnik, hogy nem voltak sem a költőnő, sem a szerkesztő keze ügyében a korábbi kötetek, s így teljes időrendi zűrzavar uralkodik a könyvben. Csak egy példát: Az Uram, miért? című verset Uram, mért teremtettél nőnek címen, (New York, 1911) záradékkal hozza, holott az már az 1909-es A Holnap antológiában megjelent. A Holnap asszonya, az egykor bájos feminista, „a modern eszmék hü harcosa" a század hatvanas éveire fáradt öregasszony lett, s nem tudta magát elszánni, hogy hazalátogasson. Az otthoni hírekre, írta, „felörül a lelkem, de a test habozik és fél." Pedig idős korában felvette a kapcsolatot a marokkói magyar követséggel, s módja nyílt az Ady utáni költői nemzedék megismerésére is. Remek érzékkel vette észre József Attila, Radnóti Miklós és mások kvalitásait. Aztán halálhírét költötték, elbúcsúztatták, s Dutka Ákosra ruházták „az utolsó Holnapos" címet. Pedig ez Miklós Jutkát illette, aki matróna korban, 92 évesen, 1976. február 18.-án halt meg. Az irodalomtörténet mint líratörténeti leg érdekes figurát tartja számon, s mint Ady Endre szatelitjét emlegeti, aki nem tudott önálló versvilágot teremteni, túlságosan a mester hatása alatt állt. Ez részigazság. Miklós Jutkának már 1903-ból vannak az Adyéra emlékeztető költeményei, amikor Adyt még nem ismerhette. Bizonyos, hogy kezdetben közös forrásból merített vele, de Ady, hatalmas tehetsége révén, elsajátítva bizonyos nézőpontokat, formákat, hamarosan a mérték, ráadásul az utánozhatatlan etalon lett. Aki mégsem tudott bűvköréből szabadulni, mint Miklós Jutka, az nem maradt büntetlen. Részben a kritikai szemrehányások, részben az önkontroll bénító belátásai kikezdték önbizalmát, alkotókedvét. A két kötetében és A Holnap antológiákban megjelent verseit végered" A legteljesebb életrajzi összefoglalás Juhász Gyula ÖM. IX. kötet 212-221. 370