A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske természeti viszonyai és növényvilága

élhetést biztosított a falvak lakóinak. Bőséggel adott az ér halat, vízimadarat a szegény népnek. (SZENDREY-NYAKAS 1980.) Erről az időszakról szól a konyári népdal: „Azért nem megyek szekéren, Mert elakadok az éren, Beleragadok a sárba, Nem jutok el a vásárba. Alkalmatosabb a hajó, Amelyik nem lyukas, hajó. " (Ez az „alkalmatosabb hajó" hosszú rúddal tolt laposfenekű csónak volt, amelyet tehát nem csak csikászatra használtak. - MOLNÁR 1967.) A rendkívül szeszélyes Berettyó szabályozása után és a Sárrét lecsapolásával ezek az árvizek megszűntek, a Kalló is megszűnt árvízmedernek lenni, mivel elvágták a Berettyótól és mesterségesen kialakított mederbe terelték - így manapság a belvizek és a nyírségi erecskék vizeinek elvezetésére szolgál. A Berettyó szabályozása után a Berettyó-Kálló közében megszűnt az árvizek iszaplerakó, sókimosó munkája és számos területen megindult a szikesedés. FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK, ÁRVÍZMENTESÍTÉS A kedvezőtlen vízjárási körülmények: a folyók folyásirány-változásai, meanderezése és az antropogén hatások, nevezetesen a vízgyűjtőterületek erdőinek pusztítása, malomgátak építése stabilizálták a mocsárvilágot. A lakosság lélekszámának növekedése új, mezőgazdaságilag hasznosítható területeket igényelt. így 1818-ban Derecske, Tépe, Konyár térségében megkezdődtek a Huszár Mátyás által vezetett felméréssel az árvízmentesítési munkálatok. Ebből az időből ismert Kessler János folyószabályozási terve Konyár község környékén. Ezen a térképen jól megfigyelhető a malomgát, a zúgó, melyek a Kalló gazdasági hasznosítására utalnak. Derecske határában ma is meglévő határelnevezések, malomgát-dűlő, zúgó utalnak az egykori hasonló használatra. (LOÓS 1998.) A Kék-Kálló ér és a Fehér-tó pusztáról lefolyó erek fekvése 34