A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művészettörténet, iparművészet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár III. Művészéletrajzok M–T-ig

E.k.: 1926: Művészház (Hrabéczy Ernővel) Debrecen; 1970: Déri Múzeum, Debrecen (emlékkiállítás kat.) Vcsk.: 1922-től a DME, 1924-1927 között a Művészház, 1927-1949 között a Ady Társaság kiállításain; 1945:

1. Szabad Nemzeti Kiállítás, Bp. 1946: Debreceni Napok, Déri Múzeum (Debrecen); 1947: A Debreceni Ady Társaság jubileumi kiállítása, Déri Múzeum és a Szabadszervezet Vidéki Csoportjának I.kiállítása, Bp. 1948: Centenáriumi kiállítás (1848-1948) Déri Múzeum; 1957—63-ig: MKISz területi szervezete őszi tárlatai, Debrecen. Mk.: Déri Múz. (Debrecen), Hajdúsági Múz. (Hajdúböszörmény) írod.: Rabinovszky Máriusz: A debreceni Ady Társaság képzőművészeti kiállítása = Nyugat, 1933. I. 381.; Menyhárt József: A festészet Debrecenben a XIX.-XX. sz.-ban = A képzőművészetek Debrecenben (Debrecen, 1961); Módy György: ~ emlékkiállítása kat. bev. (Debrecen, 1970) és ~ = Alföld, 1970. 7.; Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti élet Debrecenben 1945-1951 között = DMÉ 1972. (Debrecen, 1974) 455.; Módy György: Képzőművészeti írások (Debrecen, 1978); Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei = DMÉ 1974. (Debrecen, 1975); Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez = DMÉ 1982 (Debrecen, 1985) 557-572; Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben = DMÉ 1983-1984 (Debrecen, 1985) 275-322.; Sz. Kürti Katalin: Rabinovszky Máriusz levelei ~-nak = Ars Hungarica, 1988. 2. 223-231. SMURAK JÓZSEF (Arad, 1883. - Debrecen, 1943. dec. 2.) építész, iparművész 1906-ban kapott diplomát a bp.-i felső építő ipariskolában. Aradon dolgozott építészként, részt vett Szántay Lajos mellett az aradi kultúrpalota tervezésében, díszítésében. Mint aradi lakos társult be 1912-ben a hódmezővásárhelyi művészek majolika és agyagipari telepébe. Az összeg jórészét ő fedezte, hiszen a társulat többi tagja: Endre Béla, Tornyai János, Medgyessy Ferenc csak kis részt vállalhatott. 1919-ben áttelepült Vásárhelyre, s egészen 1927-ig vezetője volt a telepnek. 1920-ban az ő tervei szerint gyártották az egyedi, magyaros-szecessziós díszű kályhacsempéket. Smurák kedvelt motívuma a virágcserepes, tulipános ornamens volt, amelyet zöld vagy drappos mázas majolikából készítettek. A kis üzem részvényesei egyre inkább követelték a szériagyártásra áttérést, ezért Smurák kivált és csalódottan költözött át Debrecenbe. 1930-ban építőmesteri vizsgát tett, a Krematorium ellenőre volt. 1935-ben Csángó néven szőnyegszövő műhelyt alapított Debrecenben. Célja az volt, hogy kiszorítsa a mindenütt elburjánzott, tarkabarka, torontálinak nevezett zavaros kirakatárukat, s régi székely és csángó, ún. „festékes szőnyegek" szövésével az egyszerű, nagyvonalú magyar ízlés becsületét visszaszerezze, megtisztítva az idegen behatásoktól. A szövetkezet 1942-ig működött, s partnere volt a szőnyegtervezéssel is foglalkozó képzőművészeknek. így pl. Senyéi Oláh István sporttárgyú szőnyegterveit is ez az üzem kivitelezte. Már 1920 körül állandó kiállító tagja volt a ME-nek, majd a rövid életű Művészháznak. A vásárhelyi születésű Borsos József építész és Medgyessy Ferenc szobrászművész hatására tagja lett az Ady Társaságnak. Vcsk: Hódmezővásárhelyi majolika és agyagipari teleppel budapesti kiállításokon (1927) és a barcelonai világkiállításon (1929); 1924-27: debreceni Művészház kiállításain; 312