A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Juhász Lajos: A debreceni Köztemető természeti értékei

FAJOK Ta Ny Ő T FAJOK D% D A D% D A D% D A D% D A Ficedula aibicoilis Bombycilla garrulus Lanius collurio Stumus vulgaris Passer domesticus Passer montanus C. coccothraustes Carduelis carduelis Carduelis chloris Serinus serinus Pyrrhula pyrrhula Fringilla coelebs Fringilla montifringilla 0.68 0.68 4.82 1.37 2.75 2.06 2.06 8.27 3.44 6.55 A R SD A SD SD SD D SD D 0.076 0.076 0.530 0.153 0.307 0.230 0.230 0.923 0.384 0.730 1.23 1.23 9.28 1.23 5.88 1.23 1.85 5.26 3.00 5.88 A A D A D A A D SD D 0.153 0.153 1.153 0.153 0.730 0.153 0.230 0.653 0.384 7.30 3.34 0.83 5.43 3.34 2.09 3.76 1.67 1.67 SD R D SD SD SD A A 0.307 0.076 0.500 0.153 0.133 0.346 0.153 0.153 12.1 6.70 2.43 1.82 1.21 2.43 2.43 ED D SD A A SD SD 0.769 0.423 0.153 0.155 0.076 0.153 0.153 ÖSSZESEN: 38sp. faj 36 sp. faj 38sp. faj 28 faj Hs: 3,3092 Hs: 3,2858 Hs: 3,3013 Hs: 3,1089 E: 90,97% E: 92,41 E: 90,75% E: 92 67% Jelmagyarázat: ED: eudomináns 10% felett, D: domináns (5-10 %), SD: szubdomináns (2-5%), A: akcesszorikus (1-2%), R: ritka (0-1%) T: tél, Ta: tavasz, NY: nyár (fészkelőidőszak), Ő: ősz, Az abundanciát pd/ha-ban adtuk meg. Az egyes aszpektusok analízise során a tavaszi és őszi időszak fajgazdagsága és jelentős egyedsűrüsége tűnik ki. A tavaszi időszak fajspektruma természetes tölgyes erdő jellemzőit mutatja, az egyes fajcsoportok nagyfokú niche kihasználásával. Az urbánus területekre jellemző fajok csak alacsony abundanciát érnek el és a domináns (Parus major, Parus caeruleus, Turdus merula, Carduelis chloris, Fringilla coelebs) és a szubdomináns fajok az ornithofauna potenciális állapotát tükrözik. A fészkelő aszpektus a költő fajok stabilizálódását és csak kismértékű fluktuációt mutat. Több faj kiugró egyedszáma a kedvező fészkelési és táplálkozási lehetőségeket mutatja. Az őszi időszak jelentős fajmozgást és kvalitatív átrendeződést eredményez. Több kóborló is behatol (pl.: Accipiter nisus, Phasianius colchicus, Turdus viscivorus), miközben a vonuló fajokat fokozatosan felváltják a már északabbról lehúzódó áttelelő fajok (Corvus frugilegus, Turdus pilaris, Turdus iliacus, Pyrrhula pyrrhula). A téli időszakot a Paridae, Turdidae és Fringillidae családok fajainak túlsúlya jellemzi, a Picidae, Corvidae fajokkal kiegészülve. A hidegebb teleken megjelenik a Bombycilla garrulus és jelentős a Fringilla montifringilla, Carduelis spinus egyedszáma is. A Köztemető madárvilága gazdag, magas diverzitást mutató, értékes állomány. Ennek fenntartása, gazdagítása megvalósítható a természetvédelmi szemléletű zöldterület gazdálkodással és az egyes fajcsoportok fokozott védelmével! Itt jegyezzük meg, hogy a Köztemető természeti értékei sorába tartozik néhány kistermetű emlősfaj is. Ezekre kiterjedő vizsgálatokat nem folytattunk, de a madármegfigyelések közben 25