A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

tette iránta az érdeklődést. Jól mutatják ezt a korabeli kiadványok írásai, amelyek gyakran téves adatokat közöltek róla. Az 1872. évi tárgyalást a szegedi törvényszék tartotta. A karácsonyig húzódó perben Rózsa Sándort több mint százezer forint kárt okozó 32 bűnténnyel vádolták. A tudósító szerint sápadt arcú, megtört embernek látszott. Sejtette, hogy milyen ítélet várható. Úgy nyilatkozott, hogy „hát az urak csinálják a magukét, nem most próbálom ezt először," és már előre kijelentette: „tisztelettel föllebbözöm." A halálos ítélet fellebbezés folytán életfogytig tartó börtönre változott. 1878-ban a szamosújvári börtönben halt meg. Fentebb említettük a hitelesség kérdését és azt hogy Rózsa Sándorról milyen sok valótlan adat jelent meg. A Magyarország és a Nagyvilág c. újság tárcarovatában Porzó aláírással megjelent cikkben rendkívül figyelemre méltó „vallomást" olvasunk arról, hogyan készült egy hamis cikk és rajz a híres betyárról. A magát Porzónak nevezett szerzőt egy troppaui könyvkereskedő arra kérte, hogy írja meg Rózsa Sándor életét. Fizet az írásért 30 forintot, ha rajzot is küld róla, akkor 35 forint a tiszteletdíj. Porzó mint diák Bécsben Zajzoni (Rab) Istvánnal lakott együtt meglehetősen szegényes körülmények között. Az ajánlatnak nagyon megörültek. A „mű" elkészítéséről Porzó a következőképpen számol be: „Harmincöt forint, ez diák számítás szerint éppen harmincöt millió. S harmincöt millióért mit meg nem tesz az ember fia! Összefogódzkodtunk s olyan Rózsa Sándort pöndörítettünk oda a tropaui kiadónak, hogy Macaulay is megsokalta volna. Szebb, nagyobb lelkű, bátrabb haramja nem volt a világon Rózsa Sándornál. Amennyi kalandon mi keresztülhajtottuk, tíz nemes rablónak száz esztendőre is sok volt volna. Hogy ismeretes recipe szerint mentül kedvesebbé tegyük: özvegyek és árvák angyalának s voltaképpen a gyászos Bach-systema áldozatául mutattuk be, azzal végezvén a ragyogó leírást, hogy ha már a magyar betyár is ilyen derék ember, mennyivel inkább az a becsületes magyar! Harminc forintért aki többet bír hazudni, az gazember. De azt az öt forintot sem akartuk elszalasztani, ami a Rózsa Sándor fejére külön volt kitűzve. De honnan szerezzünk? Egyszerre megütöttem a homlokomat. Luminosus gondolatom jött. A » nemzeti naptárban « ugyanis ékesen le volt rajzolva az a szép juhászlegény, aki a Károlyi gróf birkáit hajtotta ki... Miért ne lehetne a Kaszás Gyuriból, vagy minek hittak, Rózsa Sándor? de bizony lehet! S az ablakon át híven lerajzoltam a Gyurit, aztán letettem carton papirosra, a botjából kétcsövű puskát csináltam, a gatyakorcába három pisztolyt is tűzdeltem, tentával takarosan kihúztam, se mikor Pistának megmutattam, hányat vágta magát, s erősen kiabálta, hogy hiszen én zseni vagyok. Horace Vemet hozzám képest kucséber." A troppaui kereskedő naptárában megjelent „élettörténet" és rajz fontos dokumentum a hamisítások sorában. A Magyarország és a Nagyvilág 1872. évi 52 száma a szerkesztői üzenetek között közöl egy rajzot Rózsa Sándorról a következő szöveggel: „Körmend, V. S. Kívánságának ezennel eleget téve, itt közöljük a hírhedt Rózsa Sándor arcképét, mely fotográfia után készült. Az élethossziglan tartó börtönre itélt utonállónak a tömlöcben megnőtt szakála. Még csak ezt kell hozzá képzelni." A kis közlés jól mutatja, hogy az 1870-es években - bár több mint tíz év telt el Rózsa Sándor 1859. évi elítélésétől - még mindig volt érdeklődés iránta. Az „útonálló" jelző a hivatalos véleményre utal, a rajz azonban a híres betyár idealizált ábrázolása. * 249