A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

karfák is lobogtak már, s a palló izzani kezdett", a kétfelől lobogó lángok közt huszárai után utolsónak maga is átnyargalt a túlsó partra. Saját visszaemlékezése szerint nemcsak lova és ruhája, hanem haja és szemöldöke is megperzselődött. Miközben saját hadseregének zöme rendben el tudott vonulni, az utóvéddel Simonyi őrnagy Muschau-ba, majd Austerlitzbe vonult vissza.

58 Újabb helytállása elismerése ismét nem maradt el, 1809. július 29-vel, áthelyezve, kinevezték a 4. (Hessen-Homburg) huszárezred 3. őrnagyának,

59 miután az összhaderő élén állt Károly főherceg vezértábornagy a következő szavakkal részesítette főparancsnoki dicséretben: „Örvendve láttam Önt az ütközet alatt, hogyan küzdött csapataival, s meggyőződtem, hogy igazi lovas katona. Ezután is egész bizalommal és méltán számítok Önre. " Az immár az első törzstiszti rangba és beosztásba került Simonyi, a harctérről kivonva, ezt követően Magyarországra távozott, hogy a hadkiegészítési körzet székhelyét jelentő Hont vármegyei Bátban átvegye osztályát. Mivel megint békekötés következett, onnan szeptember 2-án megindulva, Léván, Ürményen, Trencsénen és Teschenen át a lengyelországi Bialában gyülekező ezredéhez igyekezett, majd Dragojo érintésével a számára kijelölt állomáshelyre, Lubaczówba távozott. A huszárezredekben háborús 3. osztályok feloszlatásával átmenetileg törzsszolgálatra a szintén lengyelországi Zólkiewben kellett jelentkeznie.

61 1810. december 30-ra azután ezredében 2. őrnagyi rangba helyezve,

62 új osztályát a közeli Magirówban vette át. Onnan gyakran járt haza, főleg a bártfai fürdőbe, ahol egy ismeretlen időben szerzett medencesebesülését kúrálta. így telt el az 181 l-es esztendő is, ezúttal Zahorzében állomásozva. Sőt hiába szervezett 1812-ben a bécsi hadvezetés, addigi szövetségeseivel szakítva, Napóleon Nagy Hadseregének oroszországi hadjáratára tekintettel egy segély-hadtestet, és ebbe hiába osztottak be 4. (Hessen-Homburg) huszárezredbelieket is, hősünk ebből kimaradt. Neki az a feladat jutott, hogy a szükséges huszár- és lóutánpótlás biztosítására előbb Túróc, majd Szabolcs vármegyében járjon el.

63 Miután a feltöltés sikerrel járt, osztályával a lengyelországi Osarówban állomásozott. Ott érte 1812. október 27-én az 1. őrnagyi rangba és beosztásba való kinevezése.

64 így érkezett el az 1813-as év, amikor megkezdődött a Napóleon elleni németországi felszabadító háború, és a bécsi udvar is visszatért régi szövetségeseihez. Simonyi őrnagyot huszáraival Krakkó mellől, Morva- és Csehországon átvonultatva, a szász határ menti Saazba vonták előre. Június 18-án érkeztek be, és rögtön megkezdték harctevékenységüket a megfigyelő hadseregbe beosztottan. Hamarosan betörtek Szászországba és Napóleon aktuális főhadiszállása, Drezda felé nyomultak előre. Az augusztus 26/28-i háromnapos csatában elszenvedett vereség után keserves visszavonulás következett a határ felé a franciák üldözése közepette, egészen a csehországi Teplitzig. Augusztus 30-án azután fordult a kocka, Kulmnál sikerült vereséget mérni az üldözőkre. A szétvert és menekülő ellenség üldözését a 4. (Hessen-Homburg) huszárezred kapta. Hősünk Aussig, Eulle, Königstein, majd sziklás hegyi terep érintésével nyomult az ellenség után, mindenütt vereséget mérve egy-egy körülzárt kötelékre. Az utolsó gránátosszázad ellenállását a sziklák 58 NAGY Géza, 506., az idézet helye: 508., eredetileg, JÓKAI, 44., vö.: THÜRHEIM, II. k. 90., HIRTENFELD, 741. 59 KA, Grundbuchblatt 60 Idézi: NAGY Pál, 113. 61 NAGY PÁL, 124. 62 OL, számozatlan, Kerpen őrnagy Simonyi őrnagynak, Wien, 1810. okt. 22., Bellegarde gróf táborszernagy Simonyi őrnagynak, Bécs, 1810. okt. 27., dec. 30., NAGY Géza, 510. 63 NAGY Géza, 511. 64 THÜRHEIM, II. 100., NAGY Pál, 126., NAGY Géza, 512. 192