A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861
űzetésben szenvedő honfitársaink - s hálás elösmerését azon jeles hazafiak iránt, kik az alkotmányos élet visszaszerzéséért vívott szellemi harczban minden hazáját szerető magyar becsületét méltán kiérdemelték." Azonos hangnemben szövegezte a soros jegyző a végzést is: „Ezen indítvány folytán határoztatott, hogy az alkotmányos szabadság megvédéséért vívott szent harczban elhunyt vértanúk emléke iránti fájdalmas részvétünk jegyzőkönyvileg kifejeztessék; - a' még életben levő, de a' haza 's alkotmány hoz i hű ragaszkodás miatt szenvedett üldöztetés elöl idegen föld vendégszerető oltalma alá menekült, - úgy szinte a' hon ősi alkotmányának visszaállításáért szóval és tettel erélyesen közreműködött, szilárd jellemök miatt üldöztetést is szenvedett, 's az egész haza által szeretve tisztelt honfitársaink pedig, ú. m. [...] városunk tiszteletbeli képviselőinek díszkoszorújába fbivétessenek. " 79 A látványos és nemes gesztus, amely részben az őszinte, mélyen gyökerező, sokáig elfojtott hazafias lelkesedés, részben a kordivat szülötte (hasonlóan értékeli BARTA 1997, 30-31), csupán múló közjáték volt. A levéltári iratokban annak sincs nyoma, hogy az itthon élő személyeknek elküldték az értesítést a határozatról. Kossuthnak és számkivetett társainak nem is igen küldhették volna... Elgondolkodtató tény az is, hogy az egykori kormányzó neve az újonnan alakult közgyűlés 1861. évi jegyzőkönyveiben többet nem fordult elő. Annál élénkebben foglalkoztak Kossuth Lajos (és az itáliai emigránsok) sorsával, politikai erőfeszítéseivel az átmeneti sajtószabadság áldásait élvező, egyre-másra megjelenő debreceni újságok és ún. röpívek. (Vö. EMBER 1955, 301, 304, 311, 350-351; BARTA 1997, 31-32) Az utóbbiak némelyike, a ponyvaszerű, Telegdi Kovács Lajos kiadásában közzétett Gyalogposta, Próféta és Illésy György (1832-1871) Tárogató-}^ ma már nem lelhető fel (EMBER 1955, 350351; KOROMPAINÉ 1973, 117, 239, 273) 80 , a Debrecen-Nagyváradi Értesítő 186l-es évfolyama szintén elkallódott (EMBER 1955, 311; KOROMPAINÉ 1973, 43) és a Dongó-ból is hiányzik néhány szám. (KOROMPAINÉ 1973, 87) 81 Feltűnően bátor, határozott hangot ütött meg a március végén indult, feltehetően a hajdani 48-as redaktor és liberális író, Telegdi Kovách László (1816-1894) szerkesztette Debreceni Ellenőr, de az igényes politikai szemle, amelyet Telegdi Kovács Lajos rendszertelenül adott közre (EMBER 1955, 351-355; adatai: KOROMPAINÉ 1973, 48), Kossuthot egyszer sem említette. Mindössze három datálatlan száma maradt fenn - Ember Ernő szerint február és március hónapokból - a Debreczeni Trombita című, meglehetősen gyengécske néplapnak. Szerkesztője és kiadója, a merőben ismeretlen Lehel Márton az országszerte, így a cívisvárosban is felerősödött Kossuth-váró hangulatot verselte meg: „Kossuthék nem soká mind hazajöhetnek, - / Teljes örömére a magyar nemzetnek." {A honvéd álma c. versből idézi EMBER 1955, 345, a lapocskáról ír: 343-345) Ez a vágy visszhangzott más helyi sajtótermékekben is. Hol szelídebben, a királyi kegyelemtől remélve annak megvalósulását - mint például az imént idézett Lehel Márton-versben. Talán ezt szimbolizálja a Doromb c. népies röpív második darabjának rejtélyes (netán szellemesnek 79 HBML IV.B. 1107. l.k. 1861. február 6. 4. pont. - A bejegyzésben Klapka helyett Kmety György (18131868) szerepel. A Repülő Lap. Dongó Klapka és Kmety nevét egyaránt felsorolta: 1861. [4. sz.] 29. p. Nincs kizárva, hogy mindkettőjüket megválasztották, csak a Debreczeni Közlöny és a jegyzőkönyv névsora is hiányos; így viszont a tiszteletbeli képviselők száma 29. 80 Túlzottan népieskedő, itt-ott durva hangvételük miatt elmarasztalóan írt az addig napvilágot látott röpívekről a Debreczeni Közlöny: 1861. február 23. 289-290. p. 81 E lapot, illetve annak szerkesztőjét, Mészáros Károlyt is bírálta a Debreczeni Közlöny: 1861. február 23. 289-290. p., március 2. 299. p. 163
