A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Régészet, ókortudomány - Szabó Ádám: Megjegyzések a daciai tarománygyűlés történetéhez
császárkultusz főpapság feltétele volt a concilium provinciarum vezetőségnek, illetve azt is mutatja a két cím egymásmellettisége, hogy természetesen ugyanaz a személy viselte - Daciában is a két tisztséget 168 . Az IDR, III/2, 79-es felirat, amelyen közösen szerepel a concilium provinciarum és Tiberius Claudius Augustianus sacerdos nem ellentmondó állításunknak. Ő a feliraton, mint keltező személy szerepel - 'sacerdotio = az ő papsága alatt' - általános értelemben alkalmazva a kifejezést. Nyitott a kérdés, hogy sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III volt-e. Nyilván, ha csak sacerdos (Arae Augusti?) a feltüntetett hivatal, akkor ebben az esetben a coronatus közvetlen elődjének tekinthető, amely a feliratok időrendje szerint közvetlenül követi, vagyis az első coronatus és az ő feltűnése között kell keresnünk a provinciafőpaptartománygyűlésvezetői titulus bővülésének időpontját, ami Dacia esetében Kr.u. 222-t követően történhetett. Tiberius Claudius Augustianus felirata az első, amelyiken szerepel a concilium provinciarum és Severus Alexander-nek dedikálták. így a coronatus cím feltűnését a concilium provinciarum III Daciarum megalapítását közvetlenül követő időben kell keresnünk, éspedig egymással szoros összefüggésben, lehet éppen Tiberius Claudius Augustianus főpapsága alatt. V. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a dáciai császárkultusz és a tartománygyülés 169 történetében így több fejlődési-szervezési periódust különböztethetünk meg. Az első szakasz, ha elfogadjuk J. Deininger és D. Fishwick valamint R. Ardevan véleményét a Traianus kori alapításról 170 , a tartományszervezéstől a sacerdos Arae Augusti főpapi cím feltűntéig terjedt, mely korphoros papi tisztséggel, a két szó egybevágó jelentése alapján. Ez nem így van, mert a stephanephoros nem provinciafőpap és nem is császárkultuszfőpap, hanem főleg a város főistenének papja a római kori görög Keleten - Id. STIER 1929, 2343-2347; GEBHARD 1929, 2347-2350. Vö. még S. R. F. PRICE 1980, 38. Császárkori feliratokon is találkozunk a városi stephanephorosokkal pl. CIG, II, 3190, OGIS 1905, 456, 473, 489, 516, 765 etc. Ráadásul a papi coronaviselet a latin Nyugaton is megfigyelhető vö. Baetica provinciából "...corona(m) aurera(m) flaminale(m)..." AÉ, 1983: 521 valamint vö. Suetonius, Domitianus IV. 4 továbbá Tertullianus, De idololatria 18; uő. De corona 12; majd Ammianus Marcellinus ír az africai főpap corona-járól a IV. század második feléből XXIX, 5, 16. Látjuk, hogy a papi coronaviselethez analógiákat nem csak a görög Keleten találunk. Azonban egy tartományfőpapi coronatus címhez semmilyen municipal is papi tisztséget jelentő kifejezés nem szolgálhat analógiaként. Akárcsak pl. Asiaban az Archiereus Asiarches. Az a tény, hogy több provinciában esetleg nem volt teljesen hasonló a császárkultusz és tartománygyűlés a daciaihoz, azt hiszem nem szorul magyarázatra lévén régóta általánosan ismert tény, hogy a provinciális császárkultusz provinciánként egyedi módon nyilvánul meg és csak nagy vonalakban egyezik, a lényeg tekintetében. A főpapok címeihez vö. pl. E. KORNEMANN 1901, 108; 122. A császárkultuszhoz és a tartományi gyűlésekhez összefoglalóan Id. E. KORNEMANN 1900, 801 és tovább; HERZOG-HAUSER, RE IV Suppl., 806 és tovább; MARTON L. 1936; legújabban J. DEININGER 1965; D. FISHWICK, 1987 stb. és itt is felhasznált résztanulmányok. Vagyis, hogy Traianus korában alapították Daciában a tartománygyülést. Bár amíg egyetlen város volt a tartományban, addig a szó szoros értelmében vett tartománygyülésről nem beszélhetünk - maximum a későbbről is ismert curia Dacica (AÉ, 1946: 131 vö. AÉ, 1947 p. 23 nr. 48 és AÉ, 1950 p. 50 nr. 161 - a volt helytartónak állíttattak Lepcis Magnaban feliratot) láthatta el ezt a feladatot. Mikor már legalább két városi jogú település létezett, akkortól már voltak résztvevő tagjai a tartománygyűlésnek. Következésképpen, amíg csak colonia Ulpia Traiana Dacica létezett (Hadrianustól még a Sarmizegetusa nevet is viselte), addig valószínű a curia Dacica - vagyis a városi tanács volt a tartománygyűlés. Az első határozott adat Kr.u. 161-162-ből származik ahogy láttuk. A Kr.u. 153-ban az „incolumes reversi" által állíttatott (már idézett) oltárt - IDR, III/l, 56 - talán már a tartománygyülés által Rómába küldött követség tagjai állíttatták. Ilymódon az első biztos adatunk lejjebb kelteződhetne, de a tartománygyülésről eddig tudottakhoz képest számottevő változást nem hozna. 137
