A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Régészet, ókortudomány - Szabó Ádám: Megjegyzések a daciai tarománygyűlés történetéhez
közvetlenül a császárnál, esetleges jogtalan tettei miatt , tehát léte a tartományszervezést követően már indokolt volt. J. Deininger-en kívül Th. Mommsen 21 , E. Kornemann 22 és I. Marquardt 23 a dáciai tartománygyűlés és tartományi császárkultusz severusi kornál korábbi alapítását hangsúlyozták. Véleményük ellenére, a konkrét szó szerint vehető feliratos anyag hiánya miatt jó okkal állította C. Daicoviciu, hogy a III század elején alapították az intézményt. A későbbiekben a kutatás ezt elfogadta 24 , kivétel Ballá L. aki szintén korábbi alapításúnak tartotta a tartományi csá20 A. BERGER 1953, 402; E. KORNEMANN 1900, 815; R. ARDEVAN 1998, 330; bővebben Id. J. DEININGER 1965, 161-169. Vö. még Ammianus Marcellinus, XXVIII, 6, 7-9, ahol leírta, hogy az africai Tripolisban évente rendesen egyszer ült össze a tartománygyűlés. A hivatkozott helyen leírt konkrét eset kapcsán két követet választottak, akik a császárnak egy pár arany Victoria-szobrot vittek ajándékba trónralépte alkalmából és feltárták előtte élőszóval a tartomány szomorú helyzetét, amely részben Africa comesének volt köszönhető. Ennek nyomán a császár részletes vizsgálatot rendelt el, amely nem érte el célját így újabb két követet küldtek az africaiak - uo. 16 (másodszor már városi küldöttségről ír, azonabn ugyanazon tartományi ügy okán). Valószínű ilyen küldetéssel hozható kapcsolatba a következő felirat is: AÉ, 1915: 43 (AÉ, 1915: p. 24 nr. 97), Africa-Gigthis: M(arco) Mio C(ai)f(ilio) PuteolanfoJ / ob multa in rem pub(licam) mferij/fta quod legjationem urb[ic]am/ [— cjausa bis gra/tu [iter susceptam s]usti[n]ui[t] / ac feliciter [a]dminis[travit] / [cu]m ordo statuam dfecrevissetj / [ijsque honore conftentus] / [pecjuniam rei p(ublicae) refmisissetj / [popujlus de suo [posuit] / d(ecreto) d(ecurionum). A témánkhoz szorosabban kapcsolódó egy Herkulesfúrdőn talált felirat, amelyet öt Rómába küldött és onnan visszatért személy állíttatott, a szerencsés visszatérés emlékére Kr.u. 153-ban. A küldöttek feltehetően egy tartománygyűlési követség voltak, a fentebb említett tripolisi küldöttséghez hasonlóan. A felirat a következő: CIL, III, 1562 = IDR, III/1, 56 Herkulesfürdő: Dis et Numinib(us) /aquarum / Ulp. Secundinus / Marius Valens / Pomponius Haemus / Iul. Cams Val. Valens / legati Romám ad / consulatum Seve/riani c. v. missi incolu/mes reversi ex voto / E A. Az IDR, III/l, 81 oldalon tartománygyűlési küldöttségként értelmezik. R. ARDEVAN 1998, 155-156 ezt nem fogadta el éppen azzal a megjegyzéssel, hogy kevés volt a város ehhez az időben Dacia Superiorban. Amennyiben, mint később uo. 334-335 elfogadta, hogy a tartománygyülés Traianus alapítása úgy inkább a tartománygyülési küldöttségnek volt oka Rómába menni és nem egy egyszerű városi követségnek, mely követség okait csak találgatni lehet uo. 156. A városok is küldtek követséget a császár üdvözlésére, azonban éppen Traianus az aki már nem javasolta a költséges városi követküldést - ifj. Plinius, X, 43-44 - ráadásul az egy fő követ útiköltségét sokallotta egy gazdag városból, nem öt követét egy újonnan alapított város részéről. A valószínűleg nagyobb reprezentációs (hiszen ez az egyik feladata) költségvetéssel rendelkező tartománygyűlés évente küldött követséget, mint láttuk Ammianus Marcellinusnál még a IV században is, így én inkább az IDR, III/l ih. szerinti véleményt fogadom el azzal a megjegyzéssel, hogy határozott bizonyíték egyik állítás mellett sem szól, de egy évenkénti követségnek mégis több esélye van arra, hogy emléke maradjon, mint egy alkalomszerű már a császárok (Kr.u. 153-ban Antoninus Pius) által sem elvárt városi küldöttségnek. 21 CIL, III, p. 229. 22 E. KORNEMANN 1900, 808 a CIL, III, Suppl. 7902-re (IDR, III/2, 93) hivatkozva Kr.u. 161-re teszi a tartománygyülés alapítását. A feliraton semmi nem utal az alapításra, így mint a tartománygyűlés létének egyik első írásos dokumentumát értékelhetjük. 23 I. MARQUARDT 1872, 207, 13 és tovább; E. KORNEMANN 1900, 812 idézi I. MARQUARDTOT, aki szerint már Traianus létrehozta a császárkultuszt és a tartománygyülést. Azzal indokolja, hogy még a provincia felosztása előtt hozták létre, azért közös a három provincia ideje alatt is. Példának a három Gallia esetét hozza. Továbbá bizonyítéknak tekinti azt is, hogy a kultusznak mint a romanizáció eszközének létrehozása a romanizációval fordítottan arányos. Kérdés lehet, hogy Dacia esetében is így volt-e, de ennek kifejtése nem e dolgozat témája, melyhez ld. pl. ALFÖLDI A. 1940; ALFÖLDI A. 1943; A. ALFÖLDI 1944; KERÉNYI A. 1940; C. DAICOVICIU 1938; C. DAICOVICIU 1943; I. I. RUSSU 1981; TÓTH E. 1986; VÉKONY G. 1989 etc. 24 Pl. TÓTH E. 1986, 79; VÉKONY G. 1989, 151, a teljes korábbi irodalom bevonásával. 121
