A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művelődés- és irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: A Hymnus, mint Kölcsey istenkép-fejlődésének fordulópontja

zunk, amikor a szenvedésekért ad hálát Istennek, amelyek képessé tették őt "az emberiség becsét érteni". De az "Imádd az istenséget" kezdetű intelem Pythagórászra hivatkozva az első "rendszabás" nem a személyes Istent, hanem a teoretikus istenséget helyezi előtérbe. Azt a szellemi izgalmat magasztalja az örökhagyó, amit maga is átélt: "Semmi sincs, ami az emberi szívet annyira felemelhetné, ... megtisztíthatná: mint az istenség nagy gondolatával foglalatoskodás"P Ám, hogy már nemcsak filozofálgatásról van itt szó, hanem intenzív személyes érzelmi viszonyról is, az kitűnik a következő sorokból: "Egész lényedet, fenntartásod s tökéletesűlésed minden eszközeit egyedül e hatalmi és értelmi összehatásnak köszönheted: akkor fog kebeledben felébredni a csudálat, tisztelet és hála legmélyebb érzeteinek azon kimagyarázhatatlan vegyülete, mit emberi nyelven imádásnak mondanak. "

54 S talán Kölcsey egyéni istenélményét rejti a rész záró gondolata: "Mert minden érzemény, mely bennünk szokatlan emelkedésre hág, leikeinknek felsőbb erőket kölcsönöz; s nem süllyedésben érezzük magunkat, hanem közeledésben a nevezhetetlenhez, kifelé kebeleinknek oly fejthetetlen sejdítései vonzanak." 5 Ebben a Kölcsey istenkép-fejlődésének - távolról sem tejles - bemutatásában feltűnik az a tendencia, amely a teoretikus közelítéstől a személyes érzelmi kapcsolat felé mutat. Láthatjuk, hogy ez a fejlődés nem az életkor vagy a társadalmi konvenció hatására, hanem az intellektus erőfeszítései eredményeként jön létre. De bármennyire is jellemzi Kölcseyt - még lírájában is - önmaga objektív távoltartása tárgyától, erkölcsi ítéleteihez való szenvedélyes érzelmi viszonyát is elárulja. Erre a szenvedélyre az a felismerés - mondhatjuk: kegyelem - vezette, amely által Jézus személyében felfedezte és az egyház történelmi botrányaitól megkülönböztette a szeretet, a társadalmi igazságosság példáját, a felvilágosodás jelszavaival egybecsengő szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. A hit személytelenségéből a személyes imához vezető útnak még csak a „makettjét" fedezhettük fel a Hymnus-ban. A történelmet sorsszerűén irányító isteni autonómiába az ember csak az imádság által hatolhat be. Ehhez pedig a csak tisztelhető absztrakt igazságosságtól az emberrel azonosulni képes, szánalomra hajló, irgalmas, tehát szerethető Istenre van szükség, akit Kölcsey is Jézusban talált meg. IRODALOM CSETRI 1991. Csetri Lajos: A Vanitatum Vanitas értelmezéséhez. In: "A mag kikél" Bp.-Fehérgyarmat, 1991. 53-57. CSORBA 1982. Csorba Sándor: Kölcsey és Debrecen. Debrecen, 1982. 1990. Csorba Sándor: Kölcsey valláselméleti nézetei és biblikus képeinek értelmezési lehetőségei. In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, Tom.12. 51-58. Nyíregyháza, 1990. CSORBA-NYAKAS 1993. Csorba Sándor-Nyakas Miklós: A Kölcsey-család genealógiája és címere. Fehérgyarmat, 1993. DÁVIDHÁZI 1991. Dávidházi Péter: A Vanitatum Vanitas és a magyar kritika. In: "A mag kikél" Bp.-Fehérgyarmat, 1991. 139-158. 1996. Dávidházi Péter: A paraklétoszi szerep... Alföld, 1996. 53 KFÖMI. 1102. 54 Ua. 1103. 55 Uo. 563