A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, társadalom, múzeum

ügyelete alatt működő debreceni Csokonai Kör egyik ülésén nagy felháborodást váltott ki Juhász Géza, mert bíráló megjegyzéseket tett Herczeg Ferencre. Annyira szokatlan volt a kritikai attitűd, hogy a kör főtitkára az eset kivizsgálást kezdeményezte. (CSOBÁN a.) E történet is jól mutatja, hogy a kultusztól idegen az egyéni jelentésadás gesztusa, vagyis, hogy a hagyományban adott "szimbólumoknak az elvárttól eltérő, viszonylag autonóm jelentést adjon" (KISS 1995, 299.), a kultusz kollektivitás elvű. Ez egyben a másik fő kapcsolódási pont kultusz és ideológia között. A retorikai nyelv meghatározó szerepe (is) a kultuszok normatív jellegéről árulkodik. A magyar irodalom kultuszait azért jellemzi ez erőteljesen, mert alakjai szinte kivétel nélkül a nemzeti történelem hősei. Innét van aztán az is, hogy elsősorban a közönség szociális énjét szólítják meg. A kultusz papjai úgy tekintenek a kívülállókra is, mint akik eleve tagjai a közösségnek, a morális meggyőzés épp ezért a részvételben való kötelesség hangoztatásra épül. Az egyéniség kötelességés szolgálatelvű értelemzése teremt ehhez alapot. A magyar irodalmi kultuszok világképéből rendszerint hiányzik az a gondolat, hogy a közösséghez - legyen szó akár nemzeti, akár helyi közösségről - való tartozás egyéni választás eredménye. Példaként említhetjük, hogy ennek köszönhetően is oly hangsúlyos irodalmunk szolgálatelvű értelemzése (DÁVIDHÁZI 1990, MARGÓCSY 1997.) vagy Szávay Gyulának a Csokonai Kör főtitkárának egyik beszámolóját, melyben kifejti, hogy a debreceni cívispolgár születéstől adott kötelessége a kör céljaival és eszményeivel való azonosulás: "aki debreceni ember és kissé számottevő, született tagja a Csokonai Körnek" (SZÁVAY 1908, 3.). Ebből érthető meg az is, hogy a kultusz újabb és újabb ünnepei, vagy papjainak újabb és újabb írásai lényegében semmit sem tesznek hozzá ahhoz a tudáshoz, ami már valamikor a kezdeteknél megformálódott. Éppígy a kultikus müértelemzés is örökös ismétlésnek tűnik, hisz már nincs mit kifejteni. Ezek az alkalmak nem is erre szolgálnak, hanem a kultuszban megőrzött hagyományban adott értelem felmutatására és megerősítésére. Innét érthető az, hogy a kultusz eseményei rituális jellegűek, maga a forma illetve a szertatásokban való részvétel a fontos, ahogy Jauß is írja: "es hat noch keine andere Funktion als die Liturgie selbst: Zelebration und Kommemoration, Teilhabe am Heilsgeschehen, nicht dessen Darstellung"." (JAUß 1977, 216.) A szertatások funkciója, ahogy a koszorú szimbolikus értelme (TAKÁCS 1997, 25.) is: egybefonni, egységessé és erőssé tenni a rítusban résztvevőket. A rituális jellegének feltétlen érvényesülése - az ünnepektől a műértelmezésekig - egyértelműen a kultusz kontrollszerepére utal. Különösen az intézményesült kultuszok esetében látható ez jól. A kanonizált tudástól és értelmezési módtól való eltérés megengedhetetlen. A kultusz köré épült intézmények - Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság vagy a már említett Csokonai Kör - esetében ez a kontroll szinte teljesen intézményesítheti az egyéneket is. Amikor például a Csokonai Kör egyik tagja felveti, hogy jó lenne végre újragondolni az Ady-kérdést, a többség azzal az érvvel utasítja el, hogy még a Kisfaludy Társaság sem tárgyalta meg. (ASZTALOS 250.) S ugyanígy tekintélyelvű legitimációhoz folyamodtak, amikor mégiscsak megváltoztatták véleményüket. Arra hivatkoztak, hogy Szabolcska is ezt tette. (CSOBÁN b.) A intézményesített kultusz az egyénnel szemben abszolút autoritás-igénnyel lép fel. (vö. BERGER - LUCKMANN 1975, 79-84.) Talán innét ered, hogy a kultuszhoz alapvetően negatív képzetek kapcsolódnak, s fő vonásuknak a hatalomrajellemző uralmi beszédet tartják. S ez lehet a magyarázata annak is, hogy módosulásuk és felbomlásuk sohasem egyéni jelentésadás hatására, hanem egy másik kultusz fellépésének, megerősödésnek és intézményesülésének következménye. Ezért állapíthatja meg joggal Margócsy István, hogy a kultuszok csak más kultuszokkal érintkezhetnek. (MARGÓCSY 1990, 291.) Kölcsönösen erősíthetik egymást, mint Lévay József és Szabolcska kultusza, vagy az egyik szétrombolja a másikat, mint ahogy ez a Kisfaludy Társaság és az Ady-kultusz esetében látható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kultusz támadása magát a támadót is kultikus magatartásra, kultikus nyelvhasz528