A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, társadalom, múzeum
Hatóköre szélesítéséhez az iskolai oktatásba való bejutása is hozzájárul. így szerep- , nyelvi és értékválasztási mintáin keresztül valóban lényegi módon határozhatja meg a társadalom szocializációs folyamatait. Ennek fontosságát például különösen jól mutatja, hogy a Kisfaludy Társaság még akkor is hatékony szereplője lehetett az irodalmi, társadalmi-ideológiai mezőnek, amikor az általa nyújtott tudáskészlet elavult, amikor kiderült, hogy nem képes sem az irodalom, sem a kultúra újabb jelenségeit feldolgozni, tagjaikat újabb értelemzési eljárásokkal ellátni, sem pedig a szokásban megcsontosodott kultúrájukat új szabály segítségével átkódolni (LOTMAN 1973, 307319.). Ennek hátterében nyilvánvaló módon arról van szó, hogy a tanári gárda nagy része még sokáig a Társaságéval rokon eszméket vallott. Másodszor a közös értelmi világ kialakítása és forgalmazása alárendelt értelmi világokon keresztül történik. Vagyis az egyes kultuszokat többékevésbé jól körülhatárolható társadalmi réteg alakítja, formálja. S ez azt jelenti, hogy bár a kultikus ünnepek a társadalmi és kulturális senkiföldjének látszanak, mégis a kultuszok jól meghúzzák azt a határt, hogy mi számít a társadalmi interakció szempontjából lényegesnek, rangsorolják az egyes értékeket és jelenségeket. S ezen keresztül megszabják azokat a feltételeket is, melyek elfogadása szükséges ahhoz, hogy valaki résztvevőnek, a kultusz által megjelenített virtuális közösség részesének érezze és tudja magát. E vonatkozásban az 1859-es Kazinczy-ünnep például egyszerre a kulturális nemzeti egység kinyilvánítása, reprezentációja (FÁBRI 1997, 181-183.), s egyszerre "egy nagy tehetségű, de nagyon sok miatt erősen frusztrált kulturális és politikai elit rendkívül nagyszabású és impozáns önaffírmációs aktusa" (MARGÓCSY 1997, 56.). E politikai elit részleges értelmi világából azonban nem vezethető le közvetlenül és egyenesen az egész (nemzeti) közösség számára érvényesnek tekintett értelmi világ. A kettő közti távolság áthidalására szolgál részben az ideológia. Az előbbi kettőből világosan következik a harmadik, gyakori vizsgálati szempont, pontosabban a kultusz társadalmi hatóképességének harmadik vonása. Az irodalmi kultusz, mint minden kulturális jelentést létrehozó "kulturális terület" 2 , identifikációs és orientációs ajánlatot tartalmaz. Azonosulásra szólít fel, azoknak az értékeknek az elfogadására, amelyek fontosaknak tűnnek és azoknak az elutasítására, vagy a ranglétrán való alacsonyabb helyre sorolására, melyek iránt elutasító, vagy közömbös. A befogadó, résztvevő számára így kijelölt hely betöltése identitásteremtő és/vagy identitást legitimáló aktus. Példaként említhetjük megint a Kazinczy-ünnepet, amely alapvetően határozta meg a későbbi irodalmi kultuszokat (FÁBRI 1997, 186.). Ez az ünnep alkalmat nyújtott a közönség nemzeti-közösségi identitásának megújítására és megerősítésére.(Uo. 183.) Az eddigi elemzések során megfigyelhető - s ez egyben az utolsó szempont -, hogy a szociológiai elemzés főleg az intézményesedés szakaszában lévő, vagy a már intézményeseden irodalmi kultuszok esetében érvényesül. Noha a kultusz más fejlődési szakaszaiban is hasznos lehet a társadalmi vonatkozások elemzése, - ahogy például Szilágyi Márton a pártikula-rendszer szerepét felvetette a Csokonai-kultusz területi elterjedésében 3 -, mégis igazán akkor tűnik elengedhetetlennek, ha intézményesedett, vagyis ha bekerült abba a szemantikai térbe, amelyet az igazi megnevezésért folyó harc, a hitviták szelleme jellemez (DÁVIDHÁZI 1990, 359.; DÁVIDHÁZI 1989, 243-257, 261-263.). A társadalmi-történeti elemzést az is szükségessé teszi, hogy a felek szövegei és cselekedetei mögötti jelentés mindig kifejezi társadalmi pozíciójukat is. (BOURDIEU 1997, 57-73., vö. KARÁCSONY 1995a.) 2 "A kulturális jelentés leginkább úgy értelmezhető, mint valamely "kulturális terület" összefüggésében konstituálódó tapasztalat értelmezése." NIEDERMÜLLER 1995, 200. 3 Keresztesné Várhelyi Ilona előadása, amelyre Szilágyi Márton felvetése vonatkozik, 1997. októberében a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kultuszkonferencián hangzott el. 522
