A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár II.Művészéletrajzok E–Me-ig

Ek.: 1935: Déri Múzeum (Maghy Zoltánnal) Debrecen; 1936: Apolló filmszínház, Hajdúböszörmény; 1965 és 1978: Emlékkiállítás a Hajdúsági Múzeumban (Hajdúböszörmény) Vcsk.: 1926: KUT kiállítása, Bp. és NSZ 333. csoporttárlata; 1927: Szinyei Társaság Tavaszi Szalonja; 1933: Hajdúböszörmény-Hajdúnánás-Hajdúdorog (Káplár Miklóssal, Maghyval); 1934: DME kiállítása, Déri Múzeum, Debrecen; 1934 és 1937: Nemzeti Szalon; 1940: DME jubileumi kiállítása, Déri Múzeum; 1942: 17. Tavaszi Szalon, NSZ; 1958: Böszörményi festők, Déri Múzeum. Mk.: Déri Múzeum, Hajdúsági Múzeum. írod.: Király J.: ~ képkiállítása = Hajdúböszörmény és Vidéke, 1936. dec. 12. Maghy Z: Barátom művei előtt = HBN. 1966. jan. 8. Maghy Z; Emlékeim ~ festőművészről, DM képzőművészeti adattára. Lázár I.: ~ kiállítása = HBN. 1978. jún. 2. Kathy I.-Sz. Kürti K.: Hajdúböszörmény építészete - képzőművészete (Hajdúböszörmény, 1979); Sz. Kürti K.: Félbemaradt életmű. Emlékezés —ra = HBN. 1980. ápr. 17. KÁPLÁR MIKLÓS (Hajdúböszörmény, 1886. jún. 1. - Hajdúböszörmény, 1935. ápr. 7.) festő 1902-től a Hortobágyon pásztorkodott. 1908-tól Budapesten, majd Zsolnán mészáros, pincér. A Pilsen sörcsarnokban ismerkedett meg Rippl-Rónaival. 1916-1920 között a MKF-n Zemplényi és Réti tanítványa. A 20-as években több ízben Kaposvárott, Rippl-Rónai vendége volt. 1928-29ben a Hortobágyon festett Boromisza Tiborral és Maghy Zoltánnal, megalakítva a Hortobágyi Kolóniát. Barátja, támogatója Ecsedi István múzeumigazgató volt. Tagja a DME-nek, majd 1931től az Ady Társaságnak. Holló lemondása után 1932-35 között osztályelnöke is. Síremlékét Medgyessy Ferenc készítette el az Ady Társaság megrendelésére. Egykori szülőházában 1978-tól emlékmúzeuma van. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Káplár-díjat alapított 1970-ben, 1984-től portrészobra áll a Hajdúsági Múzeum szoborparkjában. Művészete saját korában, de a közelmúltban is ellentétes megítélések alá esett. Tény, hogy kihasználták tevékenységét a fajiságot túlzottan hangsúlyozó őstehetség kultusszal kapcsolatban. Naiv művésznek tartották, holott művészetében tudatosan alkalmazott dekorativitás van jelen. Festészetének legmaradandóbb részét hortobágyi tájképei képezik alacsony horizontjukkal, nagy távlataikkal, hatalmas égboltjukkal, apró ember- és állatalakjaikkal, meseszerű, lebegő atmoszférájukkal, ugyanakkor néprajzi hitelességükkel. Gáborjáni Szabó Kálmán vágtató lovakat megjelenítő, a fekete-fehérek drámaiságára építő fametszeteivel, Medgyessy hortobágyi szobraival, Vadász Endre nagy távlatokat átfogó metszeteivel, Holló László izzó színvilágú vásznaival rokonok Káplár hortobágyi képe, az alföldi festészetnek hol dekoratív, hol expresszív ágához sorolhatók. A Hortobágyon találta meg a nagy témát, éppúgy, mint Csontváry, vagy az alföldi festők. Ek.: 1921, 1925, 1933: Hajdúböszörmény; 1920 és 1930: Városháza, Debrecen; 1928: Kaposvár (Medgyessy Ferenccel); 1932, 1934: Déri múzeum; 1932: Miskolc; 1936: Hagyatéki kiállítás az Őstehetségek Boltjában (Bp.) és Déri Múzeum. Emlékkiállítások: 1965: Déri Múzeum; 1986: Hajdúböszörmény, (kat.) Vcsk.: 1921, 1931, 1933: Hajdúböszörmény; 1925-29: DME, 1931-től az Ady Társaság csoporttárlatain; 1928, 1931: Nemzeti Szalon 74. csoporttárlata; 1934: Magyar Östeheségek Boltja, Bp.; 1933-34: Hajdúnánás, Hajdúdorog; 1938: Naiv festők 468