A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - Hegedűs János: A középkori számszeríjak öves felhúzókészletei

(harmadoló), illetve 8,4 kN (negyedelő). Hangsúlyozom, hogy ezek alsó határértékek! Szinte csak a szerkezet teherbíró képessége szab határt az így elérhető erőnek, és hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja az egyik kétlépéses, harmadoló csigasoros, hevederes horog, melynek a patkó alakú íves része szemmel láthatóan megnyúlt, kiegyenesedett, valószínűleg a terhelés következtében.

42 A fentiekből kitűnik, hogy a hevederes öves felhúzók mindenképpen alkalmasak a későgótikus, nagyszebeni típusú, szaruíves számszeríjak megfeszítésére, és eleget tesznek a bevezetőben felsorolt követelményeknek. Azt, hogy melyik volt a legelterjedtebb, nehéz eldönteni, de néhány támpont azért van. A dió és az akasztókampó távolsága 11 és 11,5 hüvelyk között van, ez elvben lehetővé teszi a negyedelő csigasoros, vagy a négylépéses harmadoló csigasoros eszköz használatát is, a kétlépéses működésűéhez viszont indokolatlanul nagy (ehhez elég lenne 8 3

/

4 - 9 hüvelyk is). Az elsőnek némileg ellentmond a meglévő horogtag kampójának szokatlanul nagy mérete, amely igen vastag idegre utal (cca. 16 mm).

43 Ennek alapján feltételezhető, hogy nem átlagos, hanem igen nagy erejű fegyveren használták. Tulajdonosa is ennek megfelelően Kinizsivagy Toldi Miklós-szerű hadfi lehetett. Emellett szól a darab díszítettsége is. Elvben ennél szerényebb kivitelű változata is elképzelhető. A négylépéses harmadoló csigasoros létezését viszont - tudomásom szerint - leletek nem támasztják alá. Ami biztos, az az, hogy a háromlépéses harmadoló csigasoros változat használata mindenképpen igen elterjedt lehetett ezeken a számszeríjakon. Megjelenésének idejét pontosan nem tudjuk. Az Hauslab kódex (az ebben szereplő a legkorábbi ilyen típusú felhúzót ábrázoló kép) keletkezésének idejét a szakírók 1430 - 1440 körülire teszik, tehát a kétlépéses változatot ekkorra ismertnek tekinthetjük. (KALMÁR 1965, fig 13). Harmuth, Conrad Kyeser-re hivatkozva a következőket írja: „a single or double strap-and-roller spanner with a two-finger hook was used; the free end of this, too, must have terminated in an iron tongue for attachment by hook and eye to upper end of the tiller" (a szimpla és dupla hevederes-és-görgős felhúzóknál kéthorgú kampót használtak; ennek felső, szabad vége vas nyelvben végződött, amely horog és horogszem segítségével kapcsolódott a törzs felső végéhez). (HARMUTH 1980, 103-105). A leírásból egyértelműen a fenti hevederes felhúzókra ismerhetünk (a szimpla, illetve dupla kifejezés jelentéstartalma nem tisztázott, de nem a horogra vonatkozik, tehát akár a keresztpálcák számára is utalhat), így megjelenését kissé korábbra, a XV. század elejére tehetjük. 1424-ben Höhingen, 1444-ben Pfalz, 1445, és 1446-ban Bern inventáriuma említ feltehetően ilyen típusú - felhúzót.

44 Bevezetőnkben azt írtuk, hogy ilyen instrumentumra minden lövésznek szüksége volt. Elképzelhető, hogy a felhúzót használva a számszeríj megfeszítése mennyire igénybe vehette használója erejét, ezért utána a megerőltetéstől remegő inakkal pontosan célzott lövést leadni nemigen 42 Ltsz.: MNM. 58. 7688. 43 A horog méretéhez nem igazodó, annál kisebb átmérőjű ideg használata azt eredményezi, hogy a kampó a csúszólap síkja alá nyúlva a dió melletti szélesebb részen karcot ejt, ahogy ezt a Déri Múzeum egyik számszeríján (Ltsz.: DF. 2/144) láthatjuk. (TOLL 1994, fig 16, 48). A nyomok a dió környezetében megszűnnek, ez azt bizonyítja, hogy az a müvelet folyamán reteszelt helyzetben volt. 44 „An inventory of Castle Höhingen of 1424 lists „three new belts with pulley hooks" (dm nuwe gurtel mit wellkrqffen) and „three new belts with simple hooks" {Hi nuwe gurtel mit siechten kropffen - „siechten" here does not mean modern schlechten, bad, but rather schlicten, simple)." (HARMUTH 1980, 103). „I inventarieförteckingar frän borgar i Pfalz omtalas 1444 7 bälten med „welle kröpfen och pä ett annat en post om 3 armborst, 3 bälten och 3 „welle kröpfen. I staden Berns räkenskaper omnamnas „wellkrapfen" 1446, och 1445 omtalas utbetalning till „sadelmakaren för att montera wellkrapfen och vindor" („umb wellkrapfen und winden ze wassen dem sattler"). Skulle „kröpfen" och „krapfen" i wellkropfen och wellkrapfen vara en variant av det vanliga „cropen" och „Krappen", sä künde wellekropfen och wellkrapfen betyda en med axel försedd krok eller hake, d.v.s. av allt att döma en krihake."(ALM 1947, 156). 449