A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - Hegedűs János: A középkori számszeríjak öves felhúzókészletei

A lövés pontossága szempontjából alapvető fontosságú az ívkarok szimmetrikus terhelése, csak így érhető el az, hogy a nyílvessző vége a kilövéssel egyirányú egyenes pálya mentén mozduljon el. Ennek érdekében biztosítani kellett, hogy a leeresztett ideg középpontja a felhúzás során a megakasztásban középre kerüljön. Ezt úgy érték el, hogy a nyílvessző csúszólapján a középvonalat bejelölték, és a minden felhúzókészüléken megtalálható jelet (ami lehetett V alakú bevágás, vagy kinyúló csúcs) az idegre történő felhelyezéskor ehhez a középvonalhoz igazították.

13 Működésük szempontjából az öves felhúzók következőképpen csoportosíthatók: - Egyszerű övhorgok - Felezőcsigás - egylépéses - kétlépéses - Harmadoló csigasoros - kétlépéses - zsinóros - hevederes - háromlépéses - négylépéses ? - Negyedelő csigasoros - háromlépéses működésű.

14 Sorrendjük a megjelenés valószínű időrendjét valamint a segítségükkel elérhető erő növekedését tükrözi. EGYSZERŰ ÖVHORGOK Európában a kereszténységet megelőző időktől a gótikus kor beköszöntéig csak egyszerű, a kéziíjakét alig meghaladó teljesítményű számszeríjakat használtak, melyek nem igényeltek segédeszközt a felhúzáshoz. Az íjász a fegyvert a földhöz támasztotta, mindkét lábával a törzs mellett kétoldalt az ívre lépett, ezzel leszorította azt a talajhoz. Ezután az ideget kar- és hátizmai segítségével addig húzta, amíg az a dió kereszthornyába beakadt. Ez a testhelyzet meglehetősen labilis, ezért a művelethez többnyire leültek, vagy megtámaszkodtak. Fontos újítás volt a törzs elejére szerelt taposókengyel, használatának kezdetét Harmuth 1150-1250 körűire teszi. Ezzel egyidejűlegjelentek meg az első öves felhúzóhorgok. (HARMUTH 1980, 101). A korból felhúzóhorogként azonosítható leletek híján csak ábrázolásokra támaszkodhatunk.

15 Ezek szerint a robusztus, erős horgokat a csípőn hordott széles fegyverövre elöl hevederen függesztették fel, és felhúzáskor a törzs mellett akasztották őket az idegre. Az aszimmetrikus terheléssel kapcsolatban fentebb ismertetett okok miatt ez a megoldás csak olyan számszeríjon képzelhető el, melynek törzse a dió felé enyhén keskenyedik, oldala a nyílvessző csúszólapjára merőleges, így alkalmas a horog orrának, mely ebben az esetben a csúszólap síkja alá nyúlik, megvezetésére. Ez a forma a nyugat-európai számszeríjakra jellemző, lehet, hogy a kétféle törzskialakítás innentől datálható? Technikailag elképzelhető a horognak olyan kialakítása is, mely nem a dió mellett, hanem annak nyílvesszőhornyán keresztül, szimmetrikusan terheli az ideget, én inkább 13 Ez alól kivételt képeznek a nyugat-európai típusú számszeríjak, ezeknél a megvezetést maga a törzs végezte. 14 Az önkényes terminológiáért elnézést kérek, de roppant körülményes lett volna a csigasort mindig körülírni. Harmadoló alatt 3 ágú, 2 csigakereket tartalmazó csigasort értek, az erő és a teher elmozdulásának iránya megegyezik, az erőt harmadolja. Negyedelő, mint az előző, 4 ága és 3 csigakereke van, az erőt negyedeli. 15 Harmuth könyvének színes képtábláin és ff. képein ezekből szép kollekciót mutat be. (HARMUTH 1986, 35, 36, 45, 46, 79, 80, 161, fig 23, 24, 37, 38, 39) 433