A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

tehetetlen, eddig - úgymond - táplált a reménység, hogy tán ebbeli testi bajomból kiépülök, de mind híjába, ahhoz többé reménységem nincs, kövekezésképpen jobb ha feleségemtől szépségesen megválók, mintsem mellettem elfajuljon.' AZ IMPOTENCIA MEGÁLLAPÍTÁSÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLATOK A tehetetlenségi peres ügyek, amelyeket az egyházatyák írásaikban fektettek le, s a pápák decretaliák útján rendeztek, eleinte titkosan folytak. A XVI. század derekán az egyházi bíróságok /a püspöki törvényszékek/ elfogadtak egy congressusnak nevezett vizsgálatot, amely tulajdonképpen az igazságszolgáltatás által elrendelt párosodás volt: ennek folyamán kellett a férjnek nemzőképességét vagy - képtelenségét bizonyítani. Claude Dulong kutatásai szerint a congressus a családi otthon falain kívül ment végbe, rendszerint egy fürdőben, ide szálltak ki a bírák és a szakértők - ez utóbbiak sebészek, orvosok és szülésznők voltak. Amikor a házastársak már az ágyban feküdtek, felkérhették a bírákat, hogy távozzanak, de az orvosoknak és a szülésznőknek a helyiségben kellett maradniuk. Aztán összehúzták a függönyöket, s a házaspár ott maradt mögötte egykét óra hosszat. Majd megjelentek a tanúk, megvizsgálták a feleséget, meghozták „döntésüket", amely gyakran kétes értékű volt, hiszen az ilyen nyilvánosság előtt történő próbatétel a férjet férfiúi képessége java részétől megfosztotta. Erről tanúskodik Langey márki 1659-es próbatétele. A fiatal és vonzó Langey 1653-ban kötött házasságot. Feleségével elvonultan élt birtokán, de négyévi látszólag boldog házasélet után a márkiné tudtára adta családjának, hogy ura sose tett eleget férji kötelességének. Keresetet nyújtott be a főbíróhelyetteshez a Chatelet-be. /A házaspár protestáns létére nem fordulhatott a katolikus egyházi törvényszékhez./ De a vizsgálat megállapította, hogy a márkiné elveszítette szüzességét. Ő azt állította, hogy állapota csupán impotens férje közeledési kísérleteinek következménye. Végül a márki kérte a congressus összehívását, s felesége két évi habozás után beleegyezett. A congressus napján nagy tömeg verődött össze Párizsban a próbatételre kijelölt helyen, a fürdős háza előtt, a poroszlók szorították vissza a kíváncsiakat. Tizenöt szakértőt hívtak. A márki azt kívánta, hogy feleségét fürösszék meg, mert ha a márkiné netán „összehúzó szerekhez" folyamodott, hatásuk ily módon megsemmisül; az asszonynak a haját is ki kell bontania, mert férje arra gyanakszik, hogy rontó talizmánokat rejtett el benne. C. Dulong, a korabeli forrást, Tallemant de Réaux-í idézve azt írja: „Az ágyba készülődve a márki azt mondta: 'Hozzanak nekem két friss tojást, hogy első intrádára fiút csináljak neki.' De semmi 480 Decsi Helvét Egyház jegyzőkönyve 1864. november 23.; Ha nemileg tehetetlen férje mellett maradt az asszony, és szükségét érezte nemi vágya csillapításának, 5 nem elégítette sem a maszturbálás sem férje kézerotikája, nem törődve a társadalmi megbélyegzettséget hozó leleplezéssel, engedve a kísértésnek, férje mellett bünbeesett. 1771-ben a paráznasággal vádolt 36 éves apáti asszony, Király Jánosné Varga Boris, aki a férje által befogadott ifjú zselléremberrel, ötször közösült vallomása szerint, arra a kérdésre, ,Jíogy merted reá adni magadat, holott becsülletes férjed vagyon?" Eképp válaszolt: ,Mondottam az Uramnak, hogy mivel maga öreg ember, ezt az ifjú embert ne fogadja a házunkhoz: de ő nem fogadta, így osztán én is csak reá adtam magamat a' gonoszságra." Azt állítja, hogy mással nem volt köze, „Senkivel, és most sem cselekedtem volna, de az Uram igen tehetetlen a' maga kötelességének cselekedésére: mert ha tudtam volna, hogy oljan lesz, soha hozzá nem mentem volna [...]". SZENTI, 1993. 34-35.; Egy 20 éves kecskeméti pápista fiatalasszony, Olajos Józsefné Szabó Thrési, akit azzal vádolnak, hogy ifjú Dani Kovács János fiával közösült, bevallja, hogy „[...] egyszer tselekedtem véle, a Kamara végin gazra dűltünk; úgy vittük végbe dolgunkat, de nem tőbszer." Tettének okát azzal magyarázza, hogy „Azért: hogy Isten is el vette eszemet, mind pedig az uramé semmit sem ér; melyért el is akarok tőlle vállni [...]" (SZENTI 1993. 35. 481 DULONG 1974,45. 417