A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

S hogy nemcsak az asszonyban, hanem a nemzőképtelen férjben is milyen erkölcsi gátlásokat szabadított fel a gyermek utáni vágy, mutatja a házasságon kívüli elismert nemi kapcsolat egyik formája az un. nemzőtárs intézménye. Ha a törvényes férj minden igyekezete ellenére feleségének nem születhetett tőle gyermeke, akkor a férj nemzőtársat hív feleségéhez. A Kisalföldön, Mezőségen ismert szokás szerint a nemzőtárs csak idegen lehet, vér- vagy műrokont /komát/ nemzőtársnak nem hívnak. A férj esetleg a „szívességért" pálinkával fizet. A gyermeket természetesen a férj törvényes leszármazottjának tekintik. ,jVa/ Téged is egy pohár pálinkáért csináltak!" - szólásunk a nemzőtársra utal. A magyar népmesék trufa és anekdota katalógusa is számontart e sajátossággal foglalkozó, a magyar nyelvterületről származó, nemzetközi párhuzamokkal nem rendelkező változatokat. Ezek lényege, hogy egy földesúr, aki nagyon szeretne gyermeket, de neki nem lehet, megkéri a kocsisát, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében helyettesítse őt. A helyettesítés olyan jól sikerül, hogy kettős, sőt más változatban hármas ikrek születnek, de a kocsis megjegyzése szerint, ha a lába meg nem csúszik a parkettán /paplanon/ még több is lett volna. Veres László írja a mátraderecskei palócokról, hogy magtalanság esetén az utódok létrehozásának igénye olyan nagyfokúvá is vált egyes esetekben, hogy „Az első világháború előtt még előfordultak olyan esetek, amikor a nagycsaládokban a magtalan férfiak feleségük beleegyezésével testvérükkel, vagy jó barátjukkal fektették össze élettársukat utódnemzés reményében. /Ha pedig erre nem nyílott alkalom, vagy a házaspár nem jutott megegyezésre, akkor szívesen fogadtak örökbe más, de lehetőleg közeli rokon gyermeket, amelyet ezután úgy tekintettek, mint sajátjukat. Hasonló eseteket közöl Fél E. is a Komárom megyei Martosról. Más országokban is ismerünk hasonló példákat a korábbi időkből. Az ókori Spártában, ahol fontos volt, hogy utód szülessen, „[...] ha a férjtől nem fogant a nő, az maga vezethetett be feleségéhez megfelelő fiatalembert, s az így megfogant magzatot a házastársak sajátjuknak tekintették." Ebben a besegítő tevékenységben előnyben részesítették azokat a férfiakat, akik már bizonyságot tettek arról, hogy egészséges és erős gyermekeket nemzenek. Castiglione László szerint „Itt tehát afféle kollektív házasságról beszélhetünk, amely egyértelműen a katonai utánpótlást szolgálta. A harmincéves háború mérhetetlen pusztítása következtében lecsökkent népesség pótlására német területen egyes városok nemcsak megtűrték, sőt bizonyos ideig megengedték a bigámiát, hanem a hatóságok szabályosan kötelezővé tették a férfiaknak a gyermekek nemzését. Egy XVII. század közepéről való bochumi dokumentum már mint megkövetelt paraszti erkölcsi kötelezettségként szól a nemzés szükségességéről: Az a férfi, akinek jó asszonya van, de ő nem tudja kielégíteni az asszony jogait, vigye el az asszonyt a szomszédjához, és ha az sem tudja ellátni a baját, akkor vegye és szép alázatosan emelje fel, de ne bántsa, és vigye át kilenc mesgyén, és ültesse le szépen, de ne bántsa, és tart461 FÉL 1944, 29.; TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 142. 462 MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON II. 1979. 502. 463 MNK 1542/A. (Magyar Népmesekatalógus 7/B. A magyar népmesék trufa- és anekdotakatalógusa. Összeállította és a bevezetőt írta: VEHMAS M., BENEDEK K. közreműködésével. Budapest 1988. 157. Az ott közölt, Zentárói /Bácska/, Ótelekről /Temes m./ származó változatokat gazdagítja az azóta megjelent Rábapordányból /Győr-Moson-Sopron m./ való újabb változat is, vö.: BALÁZS 1991, 41-42. '"VERES 1984,21. 4M Vö.: FEL 1944, 29. 466 RITOÓK ZS.-SZILÁGYI J.: Hétköznapok, ünnepnapok. In: RITOÓK Zs.-SARKADI J.-SZDLÁGYI J.: A görög kultúra aranykora. Budapest 1968. 337. 467 CASTIGLIONE 1986, 111. 414