A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

Rómaiak is a' búját [buját] falaxnak, az az sósnak. Az Egyiptomi Pogány Papoknak is; a' szüzesség lévén leg-főbb regulájok, a sót enni azért nem volt szabad. "

443 AZ IMPOTENCIA ÁTHIDALÁSÁRA KIALAKULT NÉPI SZOKÁSREND A paraszti erkölcs a házasságot véglegesnek, felbonthatatlannak tartotta még abban az esetben is, ha a házastársak békétlenül, hűtlenül éltek együtt, a nő terméketlen, a férfi impotens volt.

444 Annak ellenére, hogy az egyház lehetővé tette az ilyen házastársak számára a válást, ha egyéb tekintetben a házassági közösség jól működött, a nemi élet sikertelensége miatt nem mindig került sor a válásra.

445 A férfi impotenciájából eredő gyermektelenség kiküszöbölésére, a gyermekáldás biztosítására, sajátos áthidaló szokásokra találunk példákat a magyar néphagyományban. A köztudat a megtermékenyítésre, az utódok nemzésére való képtelenséget /az impotencia genarendit/ nem számítja általában az impotencia körébe. Ennek oka az lehet, hogy a nemzőképtelen férfiak egyébként szexuálisan nagyon aktívak. A régi paraszti világban „magtalan"-nak, „csíra"-nak, „kappan"-ndk tartották a meddő férfit, de legtöbbször a nőt okolták, ha nem született gyermek, vagy azt mondták „nem pászol a vérük". A gyereket nagyon kívánó asszonynak - számos más eljárás mellett - „kakascserét" tanácsoltak országszerte, vagyis, hogy közösüljön más férfival, „el kell járni a szomszédasszony kakasához", - mondták, vagyis próbálkozzon más férfival is. Ilyen esetben nem volt szégyen a más kakasának kukorékolását hallgatni. Ezt a gyakorlatot tükrözi az a Szenti T. által közölt bűnpör részlet is, amikor 1768-ban az az asszony, akinek nem lett a férjétől gyermeke és ő magát termékenynek érezte, ezért egy másik férfivel próbált gyermeket nemzeni. A bíróságon így vallott szándékáról: „[...] meg akartam próbálni, ha lesz e' tői le gyermekem vagy nem?' A Győri Magyar Kalendáriom által 1801-ben közölt adomában „Egy asszony halálos ágyában megvallja férjének, hogy bosszankodván magtalanságán, egyszer a szomszédnak három zsák rozsot adott, hogy közbenjárása által gyerekre tehessen szert. - Engedj meg, mond édes uram, csak az egyszer voltam hívségtelen hozzád. - Saját rozsommal fizetted-e ki az embert? - Igenis azzal -felel az asszony. No, mond a férj, hát a gyermek is enyim.' A bácskai Gomboson /Bogojevo/ is, ha a menyecske biztos volt abban, hogy nem a saját hibájából nem szülhet gyereket, akkor nem tartotta szégyennek, ha más férfival biztosította gyerme^MÁTYUS 1789,1V. 239. 444 MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON 5. Budapest, 1982, 466 445 Egy palóc falu, Mátraderecske erkölcsi életének kutatása során Veres László azt írja, hogy „A nemi együttlét sikertelensége miatt felbomlott házasságokra nem találtunk példát a recens gyűjtés alkalmával". VERES 1984,21. 446 TEMESVÁRY 1989, 12-16.; BERDE 1940. 127-128.; KAPROS M.: A születés szokásai és hidelmei az Ipoly mentén. Studia Folkloristica et Ethnographica 18. Debrecen, 1986.; vö.: FÜGEDI M.: A gyermek a matyó családban. Borsodi kismonográfiák 29. Miskolc, 1988. 22-23. 447 BERDE 1940, 128. 448 TEMESVÁRY 1899, 13. ; SZÁNTÓ J.: Babona a gyógyítás terén. Gyógyászat 1900.; Vö.: KOVÁCS L: Fejezetek Hencida község népéletéből. Folklór és etnográfia 36. Debrecen 1987. 108. 449 SZÁNTÓ J., 1900. im. 450 SZENTI 1991-1992, 182. 451 Újraközölve, In: Elmét vidító elegy-belegy dolgok. Válogatás a győri kalendáriom 1749-1849-ig tartó időszakából. Vál., szerk.: SZILÁGYI F. Budapest 1983. 94. 412