A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

gyei Vöröss Andrást Legénynek mondják, tehát minden bizonnyal fiatal. A lakodalom szokásköréhez tartozó férfierő megkötésekor bár nem közlik a megbabonázott házasuló férfiak korát, csupán egy esetben találunk fogódzót, a tanúvallomást tevő legény anyja 45 éves, tehát a fia huszonéves lehet, fiataloknak tekinthetjük őket, hiszen a házasságkötések társadalmilag bevett gyakorlata - a kivételektől eltekintve. Az idősebb korban kötött első házasságot, vagy az újabb házasságkötéseket nem kísérték a hagyományos ceremóniával járó lakodalmak. Ezek alapján körvonalazható, hogy azok a férfiak, akiknek nemi erejét a boszorkánysággal vádolt személyek megkötötték, nemző képes korban lévő, többnyire 20-30 év közötti fiatalemberek voltak. Idősebb korban a nemi erő csökkenése vagy elvesztése - a kor közfelfogása szerint nem jelenthetett igazán nehezen feldolgozható problémát, hiszen ezt egy bizonyos kor után már természetesnek vették. Inkább a szokásostól eltérő aktivitás volt feltűnő, vagy mint a népköltészetből már idézett példák tanúsítják, az idősebb férfiaknál még nem ritkán fennálló nemi vágy és a vágy beteljesüléséhez szükséges erekció hiánya közötti disszonancia okozta konfliktus feloldásajelent problémát. Ezért nem véletlen, hogy a régi korban boszorkányos rontásra gyanakodtak akkor, amikor az egyik 1723-as ládányi /Bihar m./ boszorkányper szerint, az 50 éves Tar János „a mezőn a marha mellett soha nem maradhat Tóth Mihálynétul, az ágyéka össze dagadoz, ha hozzája megyén, semmi gondja sincs." S hogy miben állt a boszorkányos hírű asszony tudománya arra is választ ad a „megrontott férfi" vallomása: „a mióta Tóth Mihálynéval közi volt, - melyért már meglakozott, - attul fogyást az ágyéka annyira fájt, hogy a mezőn nem maradhatot, gyanakodván Tóth Mihálynéhoz, mihent hozzá ment, mindjárt megszűnt a fájdalma." Közismert, hogy az életkorral párhuzamosan egyre nő a valószínűsége az olyan betegségeknek, állapotváltozásoknak, melyek a nemi aktivitást csökkentik mind a férfiak, mind a nők esetében. A nemi életre vonatkozó kedv és vágy különösen a rossz házasságon belüli szexuális viszony hatására szűnik meg korán. A kevés örömet, sok feszültséget, kellemetlen élményt okozó nemi tevékenységet a személyiség ilyenkor hamar „leírja" magának, alkalmazkodik a nemi élet nélküli életmódhoz. Nemi vágyai már nem olyan erősek, hogy nagyon sürgetnék a kielégülést. Az öregedés megfelelő indok, alkalom a személyiség részére, hogy problématudat, belső konfliktus nélkül le tudjon mondani a nemi életről. Férfiaknál az erekció mechanizmusa különösen könnyen gátlódik az élet delén túl. A magát már nem fiatalnak érző férfi, különösen, ha szexualitása valamilyen okok folytán megzavart, könnyen válik impotenssé. Idővel ez az impotencia oldódhat, gyakran azonban az egyén már elfogadja, hogy ez a képessége megszűnt. Ezt a belenyugvást tükrözik annak az apósnak őszinte szavai, aki saját öregkori időszakos impotenciájának bevallásával akarja megnyugtatni impotenciával küszködő vejét: „Fiam magam is elégszer vagyok én ugy semmi férfiságom nincs, de néha megint vagyon, Teneked lészen néha néha." A recens néprajzi adatok szerint idősebb korban az asszonyok nem egyszer titkolt örömmel vették tudomásul férjük öregkori impotenciáját, hiszen ezáltal mentesültek az általuk nem ritkán 179 szükségtelen rossznak tartott nemi érintkezés alól. Még azok a nők sem merték bevallani a nemi élet hiányát, akiknek örömöt jelentett a közösülés, mert attól tartottak, hogy erkölcstelen 174 SCHRÄM 1970,1.410. 175 SCHRÄM 1970,1.309. 176 KOMÁROMY 1910, 321. 177 KOMÁROMY 1910, 322. 178 SCHRÄM 1970,1.410. 179 Ebben szerepet játszott az a közfelfogás is, mely szerint a szexuális élet elsősorban a férfiaknak szükséges, tisztességes asszonynak nincsenek is szexuális vágyai. Ez egyébként számos XIX. századi orvosi könyvbe is belekerült, előmozdítván a női frigiditás elterjedését. Vö.: KON 1981, 164. 383