A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

„Árpát áztass meg azféfiúnak, az asszonyállatnak is vizeletiben, temesd földben két fele őket, ha melik árpája tized napra ki jü az földből szaporodást, ha melike ki nem jü. Meddüséget jelent." „Két fazékban tégy búza korpát, egyikre vizeljék az férfi, másikra az asszonyállat, kilenced napig had azon módon. Az vétők azé leszön, valamelik fazékban férgek találtatnak és az vizelet is megbüzzösik /megbűzösödik]. Ha mind kettőben ugy találtatik, mindönik medddü. De ha egyikben sem találtatik, orvossággal megcseleködhetni, hogy szaporodásra mind az kettő jó leszön." Voltak olyan nézetek, melyek úgy vélték, a nemi anyag elpazarlása, elvesztése káros, az emberi mag, mint az élet forrása fontos értékkel bír. Ezt a szemléletet tükrözi az alábbi, 1619 körül keletkezett, Testi Orvosságok Könyve címet viselő kézirat is, melynek ismeretlen írója az emberi mag értékéről elmélkedik: „Az ember mag nélkül nem lehet, hanem az emberi magból kell annak meglenni, ott csuda módon az emberi állat csak neveli és húsosítja azt. Mag[nus] Albert[us] azt mondja: Az emberi állat megtanulja azt, hogy az emberi testben nincsen drágább, mint az, kit Isten bő magvai meglátogatott, mert az ilyen hosszú életű lesz, jó elméjű, jó erkölcsű és nem beteges leszen, későn agg meg ha kiben igen bővön vagyon. M[agnus] Alb[ertus] mondja, gonoszul ne élj vele, ne fogyjon el tőle. Mire azt mondja Avissena [Avicenna], hogy jobb volna 40 annyit vérébe [véréből] kibocsátani, hogynem abban, annyira drága dolog az. És valemely embertől az fele mag felettébb elment, igen bús leszen, teste is gyakorta saras vagy cholicás, az szeme beesik, az egész teste megszőrösödik és rút borzas leszen, esmeg ifjú korában vissza leszen, az orra olyan leszen, mint egy máj, és nem kell enni, csak szomjúhozik erősen, és hamar megkopaszul avagy éppen megőszül, elméje igen bágyadt leszen és végre kő terem benne, avagy felette rút, fonnyadt lesz arcrúl. Ha valakiben penig az fele benne vagyon, igen jól meglássa, mint él vele, mert az drága marhája, mint megmondom, az ember testinek. Szép színt ad, az ember szép húsos leszen tőle. [...] hogyha az ember maga meghugyozza áfákat és magot bocsát reá, ha annakutána az ember ezt áfáját meg találná enni, megelevednék benne, és ha ki nem okádná, meghalna tőle. Látod azért, hogy élet vagyon benne és jól meglásd, mint élsz vele." A nemzőmagról, annak életkori sajátosságáról K. Mátyus István is az Ó és új Diaetetica című munkájában eképpen értekezik: „Szoros értelemben ugyan így tsak a' Férj fi Magvát nevezhetnők: de rövidségnek okáért az Aszszonyok savósabb nedvességű is e' névben foglaljuk. E' féle nedvesség sem a' Gyermekekben, sem a' vén Emberekben nintsen: hanem kezd e' mindenik félben készülni akkor, mikor az ő növések meg-kezd állapodni, és osztán mikor a' vénség megszárasztja, el-hűti és erőteleníti a' testet, ismét nem készülhet. Rendes idejek azért ennek a' Férjfiakban a' 16. és 65., az Aszszonyokban pedig a' 14. és 50. Esztendők közé. A'forró és heves természetüekben ez hamarébb kezdődik, de hamarébb is megszűnik, mint a' kik hideg és nyálas testűek.' 58 Uo. 59 VARJAS 1943,361-362. 60 SZLATKY 1983, 282-284. 61 MÁTYUS 1793, VI. 532. 365