A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

nös méltán szenvedhet nemi tehetetlenségében. „Tisztesség adassék minden jámbornak, de szegény bújába és tanácsot kérdvén tőlem, ezt kivallotta: hogy ötvenszer avagy többszer is volt az leányok hasán, de ím ez nagy dolog, hogy azt mondta, hogy azkor soha fel nem költ az ö szemérmes teste: maga azelőtt éjjel is felesége mellől felszökött, és röjtekhelyet keresett az bűnre, nagy kemény kévánságokkal, mihent kedig hozzákezdett volna, ottan vagy minden ereje elfogyatkozott, vagy sok egyébképpen Isten ellene állott, és soha csak egyszer is nem lőtt meg kévánsága, maga tíz egész esztendeig volt ezféle bajlódása. Hanem ez sokszor megesett, hogy hánykódásába elvetette azfírfiúi magot, ez osztán azmiatt egy hétig is sírt és kesergett. Könyvének egy másik fejezetében tovább ostorozván a paráznákat, egy újabb telhetetlen, elégedetlen férfit pellengérez ki, akinek gonosz élete miatt elveszi az Isten a társát, s minden fírfiúi ereje megfogyatkozik, de a kínnal terhes vágy megmarad benne. S csak akkor szabadul meg bajától, mikor megköveti Istent, hogy többé nem vétkezik ellene: Itten közel vala egy nemes ember, ki olkolmasan bírta magát, kinek tisztes felesége, gyermeki voltak. De midőn nem elégednék jámbor társával, elveszi Isten tűle. És sokszor igyekezett megházasodni: de nem lehetett. Azalatt özvegységében is szolgálójival lakott, egy gyermekét az disznókkal porcogtatta fel is. Azt eltitkolták, és szolgálóit férjnek szerzetté. 0 maga igen megbetegszik, és betegségébe igen elszárad, és minden fírfiúi ereje megfogyatkozik, de az kévánság ugyan megvolt nagy kínnal benne. De ereje nem volt reá. Végre megköveti az Istent, és fogadta, hogy többé Istene ellen nem él, egy úgy talál tár sot. A lutheránus Bornemisza Pétertől idézett eme nézetek mögött a - helvét irányú reformáció hitelveit Meliusék által lefektetett mű, az 1562-ben Debrecenben kinyomtatott - Confessio Ecclesiae Debrecinensis, közismertebb nevén Debreceni hitvallás azon tétele húzódik meg, miszerint a bajok és balszerencsék elsősorban az istenes életnek hátatfordító vétkeseket sújtják, Isten így bünteti - eszköze, az Ördög által - a tőle elfordulókat. Melius gyakorta visszatérő érve, hogy az Ördögök és a vezetése alatt álló boszorkányok a „kegyeseknek" csak ritkán árthatnak, inkább a „gonoszokat" sanyargatják Isten beleegyezésével. Tehát a bajok okát mindenkinek önmagában kell keresnie. Az Isten által küldött bajok legfőbb ellenszere pedig a bűnöktől való elfordulás és bűnbánattartás. Régi magyar orvosi irodalmunk mind terjedelmében, mind humanista szellemiségében társtalan alkotása az Ars Medica, ez a rendkívül értékes, minden tekintetben a korabeli tudományosság színvonalán álló, a magyar művelődés- és tudománytörténet szempontjából páratlan kéziratos, magyar nyelvű orvostörténeti munka a XVI. század utolsó harmadából, mely az orvos50 BORNEMISZA 1977, 23. 51 BORNEMISZA 1977, 95. 52 MELIUS JUHÁSZ P.: Confessio Ecclesiae Debrecinensis /1562/, Kiadta: KISS 1882, 68-284. 53 KISS 1882, 229.; vő.: KRISTÓF 1998, 57. 54 A marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban őrzött munka, betűhív szövegkiadását Varjas Béla végezte el 1943-ban, XVI. századi orvosi könyv címen. A Varjas által közölt, címlap nélküli, XVI. sz. utolsó harmadára tett kéziratnak még további két másolata ismeretes, az 1610-es ugyancsak címlap nélküli, un. „erdőszádai példány" és ennek 1757-ből származó Ars Medica címet viselő „erdőszentgyörgyi példánya". /Innen mindhárom példányt Ars Medica néven nevezi az orvostörténeti szakirodalom. (SPIELMANN 1977, 39-84.) Az általa közölt bibliográfia az Ars Medicára vonatkozó addigi teljes irodalom felsorolását adja. Továbbá, L.: SZLATKY 1983, 34-95, 392-397, 426-427.; Kéziratos voltából eredően az Ars Medica hatása - egyedülálló színvonala ellenére - lényegesen szűkebb körre korlátozódott, mint bármely más nyomtatásban megjelent orvosi munka. 363