A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

Vajda Mária „AMELY FÍRFINAK AZ ARANY SZEGET MEGKÖTIK (Szexuális szokások a magyar néphagyományban) Prof. Voigt Vilmosnak ajánlom A patriarchális társadalomban a társadalmilag elismert törvényes viszonyt férfi és nő között a házasság jelentette, melynek alapja a gazdasági együttműködés, az erkölcsileg elfogadott szexuális érintkezés, az utódok létrehozása és felnevelése.

2 A fajfenntartás, a szaporodás az emberiség folyamatos újjászületésének záloga. Az elhalás ellen egyetlen orvosság a szaporodás volt, és azokat a népeket tartották egészségesnek, fejlődőképesnek, amelyeknél a gazdag gyermekáldás jelezte a fajfenntartás terén kifejtett eredményességet. A szaporodásra való törekvés a tudatban, az erkölcsi értékekben is kifejezésre jutott. Népünk a gyermektelenséget a legtöbb helyen hosszú évszázadokon át „Isten verésé"-nek, a gyermeket ezzel szemben „tisztesség"-nek, „Isten áldásá-"nak tartotta.

3 De csak a törvényes házasságban született gyermeket, mert a házasságon kívüli együttélés, vagy az ettől független nemi érintkezés bűnnek, az ilyen kapcsolatból származó gyermek törvénytelennek számított. A budai zsinat 1279-ben kimondta, hogy „minden önkéntes közösülés halálos bűn, és csak a törvényes házasság által válik menthetővé; csak a házasság teszi megengedetté a hím és nő közötti egyesülést, de csak ha megengedett módon közösülnek."

4 A közösülés a házaséleten belül is csupán a gyermeknemzést szolgálhatta, és nem lehetett az egyéni örömszerzés módja. A bujálkodás, az élvhajhász nemi élet a keresztény erkölcs szerint bűnnek számított. A tanulmány címét PORNYIKAY, J.: Liber Medicinarum című, 1693 körül keletkezett kéziratos orvosi könyvéből kölcsönöztük, ahol ez az alcím vezeti be az impotencia gyógyításával foglalkozó részt. (SZLATKY 1983, 317.); arany szeg = penis (RÁDÓCZY, GY.: Szavak és kifejezések magyarázata. Uo. 441.); Jelen dolgozat előzménye: a 9

th Finnish-Hungarian Folklore Symposium „Folklore and Gender" keretében 1993. októberében Budapesten elhangzott angol nyelvű előadás (VAJDA , M: Impotence and aphrodisiacs in the hungarian folk tradition, /kézirat, 18 p./ Déri Múzeum Néprajzi Adattára, Ltsz.: 2512/93.) A konferenciát szervező Voigt Vilmos Professzor Úr felkérését követően, három témajavaslatot tettem előadásomra vonatkozóan, melyek közül ő ennek a témakörnek kifejtését ajánlotta. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megtisztelő meghívása révén, előadást tarthattam ezen a nemzetközi konferencián. 2 Vö.: MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON II. 1979. 499. 3 TÁRKÁNY SZŰCS 1981,113. 4 Budai Zsinat 1279. 106 §.; SIKLÓSSY, L.: A régi Budapest erkölcse. /Budapest, 1972/ 19.; MAGYARYKOSSA 1931, III. 41. A nemi érintkezésnek csak azt a formáját tekintették erkölcsösnek, ahol a férfi van felül a nő hanyatt fekvő nő testén, mert ez a pozitúra felelt meg a parancsoló, aktív férfiról és a magát alávető, passzív nőről alkotott képzeteknek. Azt, hogy a nemi aktus közben a nő legyen felül, a férfira nézve megalázónak, az állatokra emlékeztető formát emberhez méltatlannak, a megtermékenyítést kizáró orális és anális nemi érintkezést és az önkielégítést súlyos bűnnek tekintették. A sűrűn megismétlődő tiltások azonban ezek meglétére utaltak. (KLANICZAY 1986, 159) 355