A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

a Kárpát-medence több pontján is felbukkan mint - középkortól kontinuus - helyi monda, aligha meglepő tehát, hogy az említett történeti hagyományok a bihari folklórban is nyomot hagytak. A szentjobbiak egyenesen a község határába helyezik a közel ezer esztendeje történteket: „Szent Imre hercegről nevezték el kérem szépen Szentimrének Szentimrét. Jöttek vadászni, s itt a vadászaton esett le a lováról ez a Szent Imre, és itt felbontotta a vaddisznó. Pontosan ott, ahol nekem van ott egy szőlő. Szentjobb határában. Meg is tudom mutatni, ha lemegyünk a futballpályához, a domboldalon. Tehát ez is nevezetesség." A Berettyó menti Szent István-hagyományok egy kései leágazásának is tekinthető az a Tótiban és környékén ismeretes népmonda, amely az állítólag az 1849-ben erre menekített Szent Koronával kapcsolatos: „Annyi vót, annyit tudok, hogy azt mondták, hogy itt vót a magyar korona '48-ba, 1848ba. A parókia mellett vót egy régi ház, egy Baranya Félix nevű földbirtokosnak vót ott a háza, és az szállást adott ezeknek a koronaőröknek, és a koronát letették egy ilyen dobozba az asztalra. És akkor kimentek az őrök, ő akkor, amikor azok kimentek, ő felpróbálta a koronát a fejére, és aszonta, hogy hogy áll ez neki. Az őr meg kukucskált a kulcslyukon, és meglátta, hogy fején van a korona, és akkor ez felségsértésnek számított, hogy nem volt szabad senkinek feltenni a koronát a fejére. És akkor elvitték, és többet nem látták. De ez igaz vót. " A Szentjobbra irányuló búcsújárások az ereklye elkerülése, a kultuszhely elnéptelenedése és végül a vidék protestánssá válása miatt a XVI. századra veszítettek korábbi intenzitásukból, mindazonáltal az ország három részre szakadását követően sem szűntek meg. Egyes források a múlt század második felében is említenek szentjobbi zarándoklatokat, e század búcsúiról pedig a még élő szóhagyomány, a visszaemlékezések is hasznos forrásként szolgálhatnak. E szentjobbi búcsúkban törést igazából csak az elmúlt négy évtized diktatúrája eredményezett, bár helyi, lokális jelentőségét e tiltás sem változtatta meg, melyben a tradíciók erején túl nyilván annak is komoly szerepe lehetett, hogy a Berettyó középső szakaszán Szentjobb a legnépesebb római katolikus egyházközség. Természetesen 1948 előttről szólván még az újkori szentjobbi búcsújárás hagyományos formáit örökíthetjük meg. A község főünnepe és egyben a temetőkápolna búcsúja szeptember 8-án, azaz Kisasszony napján volt. Ezen a napon tartották a szentjobbi nagyvásárt is, amely egész nap folyt. A környező vidékről is ekkor érkeztek Szentjobbra a búcsújárók, többnyire falvanként, külön keresztalják szerint, de egyesek már szeptember 8-a előtt három-négy nappal megérkeztek. A búcsú napján a főtemplom tornyában ügyeletet tartottak, az érkező kereszteket, nagyobb csoportokat harangszóval fogadták, és addig harangoztak, míg azok a templomba be nem értek. A búcsúsok elszállásolásáról az egyházközség gondoskodott. Olykor a plébániatemplomban is tartottak szentmisét, de rendszerint inkább csak a gyülekezőhely volt ott, s miután a templomnál „felsorakozott mindenki az ő bandájával együtt", onnan 44 Szentjobb - Oláh Gyula, 82 éves, 1997. 45 Tóti-Liszkay Attila, 33 éves, 1997. Lásd még: Bihari népmondák, 1995. 96 (Margitta, 1980); uo. 96-97. (Tóti, 1980.). 46 BUNYITAY Vince, 1883. I. 146.; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. VII. 1891. 414.; PÁSZTOR Lajos, 1940. 135. 350