A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Régészet, Ókortudomány - Nagy Emese Gyöngyvér: Középső neolit idolok Hajdú-Bihar megyéből
A HÁROMSZÖGLETŰ ARCÚ, VAGY MASZKOS IDOL Debrecen-Józsa, Hatház u. 36. 1997. júliusában leletbejelentés érkezett a Déri Múzeumba, hogy Alsójózsán, a Hatház u. 36. sz. alatt építkezés folyik, és az alap ásása közben emberi csontok kerültek elő. Ezt követően a Déri Múzeum régészei (Dani János, Hajdú Zsigmond, Nagy Emese Gyöngyvér) a helyszínre érve megállapították, hogy a földmunka már teljesen befejeződött, ezért nem lehet meghatározni a sírok eredeti helyét. Mivel erről a területről ismerünk népvándorlás kori és középkori sírokat, ezért feltételezhetjük, hogy az itt megbolygatott sírok is ehhez a temetőhöz tartoznak. A garázsbejáratnál kiásott részen egy AVK gödör metszete látszott, aminek a feltárásáról sikerült megegyezni a tulajdonossal. (3. rajz) A metszetben látott gödörre felülről rábontottunk. Kb. 60 cm vastag töltést szedtünk el, ami alatt kirajzolódott az objektum foltja. A gödör ovális, szélesebb átmérője 120 cm, a rövidebb átmérője 80 cm, mélysége az eredeti felszínhez képest 50 cm, míg a megépült garázslejáró betonoldalához - a jelenlegi felszínhez - képest 155 cm. A gödörből az AVK késői szakaszára jellemző leletanyag került elő, többek között vonaldíszes és festett esztári kerámiatöredékek, egy háromszögletű idolfej (3. tábla la-c), pattintott (obszidián) kőeszközök, őrlőkőtörcdékek és néhány állatcsont. K Ebes-Vörös Csillag Tsz agyagbányája (Vérvölgy) 1961-ben leletbejelentés során Ikvai Iváncsics Nándor muzeológus a termelőszövetkezet udvarán egy ún. gabonásvermet tárt fel, melyből egy kaptafa alakú, nagy kőbalta, 3 égett veremfal töredék rátapadt kölesszcmekkel és 8 db kerámiatöredék (egy részük bekarcolt díszítéssel) került beleltározásra." (Lásd még: MESTERHÁZY 1966, 30) 1969 tavaszán bejelentés érkezett a Déri Múzeumba, hogy a téglaégető területén agyagbányászás sorári cserepek, csontok kerültek elő.'" M. Nepper Ibolya régész a helyszíni szemle során megállapította, hogy a központi üzemegységtől 1,5-2 km-re lévő téglaégető agyagbányája egy a késő „Szatmár csoporthoz" tartozó telep kb. egyharmad részét dúlta fel. (2. rajz) A területről nagy mennyiségű cserépanyag, több festett edény, többek között egy csőtalp töredéke, ill. egy idolfej került be a múzeumba." (KALICZ-MAKKAY 1977, Taf. 15, 16) A világos szürkésbarna színű idoltöredék (3. tábla 3a-c) egy háromszögletű fejből és a hozzákapcsolódó hosszú, hengeres nyakból áll; együttes hosszúságuk 5,6 cm. Az arc jobb felső sarka kiszélesedik és hosszában átfúrt, a bal azonban letört. A szemeket két vízszintes bekarcolás, az orrot pedig egy függőleges, plasztikus dudor jelzi. A nyak szemközti oldalán, középen egy Valakú bevágás látható. Az idolon 12 kívül a leletanyag leltározatlan. 8 D r ri Múzeum Régészeti Adattára. 374-93. Az anyag egyelőre leltározatlan. 9 Déri Múzeum Régészeti Adattára: 1961.S; DM ltsz.: 1V.65.116.1-3. 10 Sajnos u DMÉ 1995-1996-os számában a 72. oldalon az Ebesre vonatkozó információk nem a valóságot tükrözik. " Déri Múzeum Régészeti Adattára: 1969/7 12 DM ltsz.: IV.78.191.1. 34
