A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

A növényfajok számát torzítja, hogy a statisztikai adatok egységesítése miatt, lényegesen kevesebb növényféleség szerepel, különösen az 1945 előtti korszakból. Az 1960-1965 közti évek már részletesebbek, de utána sem kedvező a helyzet. Ez hátráltatja a növényfajok számának pontosabb meghatározását. Annyi mindenesetre megállapítható, ha pl. alapvetően nem is gyérült a fajok száma, jónéhány vetésterülete megcsappant, s jelentéktelenné vált. Valószínűleg a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok rendelkeztek - gazdálkodási hagyományok következtében váltósatosabb, sokoldalúbb vetésszerkezettel, &z ökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó földhasználattal. NÖVÉNYFAJTÁK A kultúrnövények faj-, fajtaválasztéka mindig igazodik az adott korszak társadalmi igényéhez. A fajta megválasztása jelzi a mezőgazdasági termelés fejlettségét, fejlődésének irányát. Egy-egy fajta iránt megnyilvánuló keresletet befolyásolja: - a termelés technológiai igénye - a mezőgazdasági eredetű alapanyagokat feldolgozó ipar kívánalma - a közvetlen hazai fogyasztás ízlése - a külpiac elvárása - a mezőgazdaság, mint felhasználó szükséglete A gazdálkodás biztonságának az alapja a bő fajtakínálat, beleértve az országosan elterjedt fajták mellett, az egyes régiók, kisebb tájegységek ökológiailag megbízható tájfajtáit. Ezek az „izolált" helyi fajták őrzik meg legtovább a nemesítő ember szándékát, noha szerepük időnként háttérbe szorulhat akkor, amint a termelés intenzív jelleget ölt. Némelyik viszont véglegesen kiszorul a mezőgazdasági kultúrából. RAPAICS Raymund írja: „A természetben élő és a helyi termesztett fajtákban rendkívül sok olyan tiszta vonal (öröklési elem, gén) van, amelyekre még szüksége lehet az emberiségnek a gazdálkodási rendszer változásával... minden országnak életbevágó feladata... a termesztett helyi fajták megőrzése...'" De a gazdálkodás fejlődésével egyre csökkent a növényfajok száma, amit viszont ellensúlyozott, hogy bővült a feldolgozás módja és egy-egy fajon belül a növényfajták száma. 1945 után a mezőgazdaság társadalmi háttere átalakult, megváltoztak a tulajdonviszonyok és ez új kihívást jelentett a hazai élelmiszergazdaságban. A világ gazdaságilag fejlett országainak mezőgazdasági fejlődése új pályára állította a növénynemesítést is, tág teret nyitva a hibridizációnak. A magyar nagyüzemi szektor kiépülésével közel egyidőben jelentek meg a nagyhozamú hibridfajták a szántóföldi termelésben. Természetesen dőreség lenne egyenlőséget tenni a nyugati és a magyar nagyüzemek közé, mivel más társadalmi, gazdasági gyökerekből táplálkoznak, nem is beszélve az ideológiai és politikai „másságról". Annyi bizonyos, hogy egy kevésbé összefogott, a piactól szocializált védettséget élvező hazai nemzetgazdaság mennyiségi szemléletének kedvezett a növényi - később állati - hibridizációban rejlő tömegtermelés lehetősége. Noha ez a későbbiekben sokat finomodott. (Lásd: műszaki háttér, technológia stb.) Mindez - súlyos, de még elviselhető következményei ellenére - az adott feltételek között eredményes, jóllehet nem mindig volt hatékony, de az ország ellátását biztosította, s javította a külkereskedelmi mérleget. Ami a gaz61 KAPÁS 1978. 124. 62 RAPAICS 1934. 95. 325