A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

hibridfajták megjelenése az állattenyésztésben tápdús takarmánynövények termesztésére ösztönözték a mezőgazdaságot, még a növényfaj-választék szűkülésének árán is. A megyében a pillangós takarmányok vetésterülete 1922-1990 között állandóan 6-11% között mozgott, szélsőséges éveket takarva. Csak az 1970-es évek fordulójától vált egyenletesebbé a szántóterületből a részesedési arány. Szembetűnő a lucerna szerepének a növekedése. Míg 1925ben a pillangós-lucerna arány kb. 60:40, addig 1962-ben már kb. 20:80, vagyis a növénycsoporton belül négyszeres a lucerna vetésterülete a többi pillangóshoz viszonyítva. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy milyen az összes szálas- és zöldtakarmány és a pillangós növények vetésterülete közti arány, kitűnik az előbbiek túlsúlya (60:40). Az 1960-as évek közepére az arány kiegyenlítődik, s e tendencia - kisebb ingadozással - megmarad 1990-ig. A szántóföldi tömegtakarmánytermesztés kétpólusúvá vált, az egyik a lucerna, a másik a silókukorica volt. Bár a megye ez utóbbi növény termesztésével kapcsolatban - az országos rangsorban - a „kevésbé jelentős" minősítést kapta. A burgonya vetésterületének alakulása a hazai táplálkozási kultúrában bekövetkező változásokat tükrözi. A két világháború között alapvető a közellátásban. Kiugró volt a vetésterülete 1945-ben (19 590 hektár), s ehhez képest töredéknek tűnik az 1980-as évek 3600-3700 hektára. Az 1970-es években megjelentek a bőtermő fajták, egyúttal megcsappant a burgonya iránti igény is. A zöldségfélék termesztését és fogyasztását a városiasodás színvonala és a termesztési hagyomány együttesen határozza meg. A megye koncentrált településrendje, a városiasodás ellenére is megmaradt falusi jellegűnek, s ez nem kedvezett egy intenzív zöldségkultúra kialakulásának. Mindezt hátráltatták a természeti adottságok is. A kistelepülések elsősorban önellátásra rendezkedtek be, így a zöldségtermesztés a házikerteken belül maradt. A fogyasztás sem tartozott HajdúBihar megye erőssége közé, hiszen 1961-ben egy főre 51 kg zöldségféle jutott, ami az országos rangsorban - a fővárost is beleszámítva - az utolsó előtti helyet jelentette a megyék között. A fentiek ellenére, kétség kívül volt fejlődés. Hiszen 1945 után a zöldségfélék vetésterülete megduplázódott. De ez jórészt annak köszönhető, hogy - főleg a löszháton lévő nagyüzemekben - a szántóföldi zöldborsó-termesztés beépült a vetésforgóba, de összességében alig lépte túl a 2%-ot. A vetetlen terület fogalma - a két világháború között - elsősorban az ugart jelentette. Ezt csak ritkán zavarta meg egy-egy kedvezőtlen időjárású év. 1945-ben a 62 000 hektár vetetlen földterület zömmel a hadi események rovására írandó. 1970-ben a csapadékos időjárás okozott gondot a mezőgazdasági munkákban, s emiatt a szántóterület 18%-a bevetetlen

4 maradt. 42 JUHÁSZ-NAGY 1993. 147.: A faj szegényedés, az uniformizálódás szűkítette a növénytermesztés biológiai alapjait. Ai Lásd: 37. jzet. A megye lucerna és vöröshere termesztése 1971-1980 között Jelentős" minősítést kapott az országos rangsor alapján. Kevés szó esik a takarmánytökről, jóllehet a parasztgazdaságok zömében, sőt a nagyüzemi korszak kisgazdaságaiban nagyrészt megmaradt a tökfélék köztes-termesztése. 1936-ban 68 073-, 1938-ban 73 312-, 1948-ban 51 701 hektáron termesztették, elsősorban állati takarmánynak. A későbbi időszakból már nincs adat. Lásd: Növénytermelés 1976. 497-99. 44 Uo. 45 ERDEI 1967. 37. 1962-ben a derecskéi és a debreceni járásban, Debrecen és Hajdúböszörmény közigazgatási határához tartozó területen 3630 hektáron folyt zöldségtermesztés. A vetésterület 84%-a a közös gazdasághoz tartozott. Uo.: 310. 46 A két háború között a statisztika nyilvántartotta az ugarterület nagyságát, a kipusztult vetéssel együtt. 1949-1956 között helyette olyan kategória szerepelt, mint tervezett, nyilvántartott és ténylegesen müveit terület. Csak a szakirodalom említette az ún. kikapcsolt rizsterületek ugarolását. Az 1960-as évektől szemérmesen hallgattak a „használatlan" területekről. Az iparszerű szántóföldi növénytermesztés, a sokszor „megerőszakolt földminőség" sem szívlelte a termelésből kiesett területek számon tartását. A vetetlen terület kategória indokolt lehet egy kedvezőtlen időjárású év alkalmával, de célszerű máskor is - különösen 320