A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

A vetésszerkezet megoszlása főbb növénycsoportok szerint

22 me:% (országos adatok*) 1895 1935 1945 1960 1970 1980 1990 Növénycsoport Gabona-félék 61 55 40 39 39 36 36 Kapások 26 30 37 35 31 30 27 Hüvelyesek 0,3 0,7 1,3 1,3 1,8 1,3 4 Ipari növények 1,0 1,2 3,5 2,6 3,9 8,8 10 Szálas-lédús takarmányok 8 12 15 18 20 21 18 Zöldségfélék 0,5 0,7 0,9 1,9 2,6 2,6 2,5 *Az adatok kerekítve. Egy-egy évhez tartozó adatsor összege nem ad 100%-ot. Egy évszázad alatt a gabonafélék aránya 40%-kal esett vissza. A kapások részesedése hullámzó értéket mutat. Ebben szerepet játszott az is, hogy e növénycsoportba tartozó fajok kategorizálása változott. Egyértelmű a hüvelyesek előretörése. Mindez elmondható az ipari növényekre is. A rét és a legelő szerepét a termesztett takarmányok vették át. A táplálkozáskultúra változása, a városiasodás növelte a zöldségfélék, az utóbbi egy-két évtizedben a primőrök iránti kereslet ugrásszerű növekedését. 23 Ha viszont csak az elmúlt négy évtized vetésszerkezetét nézzük, lényeges változás nem tapasztalható. Egyedül említést érdemel, hogy a búza, a rozs és az árpa együttes aránya visszaesett 40,8%-ról 35,1%-ra, valamint a burgonya visszaszorulása 4,3%-ról egy százalékra. Egyúttal jelentős a napraforgó és a silókukorica vetésterületének növekedése. Az 1950-es években megfogalmazódott elvárás: „Termeljünk mindent ott, ahová való!" - a gyakorlatban kevésbé érvényesült. „A központi irányítás nem ésszerű és környezetkímélő földhasználatot, hanem nagy terméseket írt elő, az input-növelést nem nézték jó szemmel. Elmaradt a területi racionalizálásra ösztönző, sőt kényszerítő közgazdasági szabályok kidolgozása és bevezetése, sőt helyenként kifejezetten ellenérdekeltség érvényesült. A megvalósítást pedig egyaránt akadályozta a túlzottan nagy, megfelelő igazodásra alkalmatlan üzem- és táblaméret, valamint az egyszínű (differenciálatlan) mezőgazdasági géppark és infrastruktúra." Hajdú-Bihar megye jórésze erősen extenzív szántóföldi hasznosítású részből - elsősorban a Hajdúság - és extenzív (rét, legelő, szántó) jellegű gyengén kiépült településhálózattal rendelkező területből - Hortobágy, Közép-Tiszavölgye és a Körös vidék - tevődik össze. A legdinamikusabb változás 1950-1990 között zajlott le. Megalakultak az állami gazdaságok, a „kolhoz típusú" mezőgazdasági szövetkezetek. A földhasznosítás terület-koncentrációval, gépesítéshez igazodó 22 Uo. 23 LÁNG-CSETE 1992. 63-64., 71. 24 Uo.:64. 25 Uo.: Az 1920-at követő időszak növénytermesztésének átalakulásáról lásd még: PERCZEL-TÓTH 1994. 241-50., 256-58. 26 BERÉNYI 1993.64. 7 Uo.: 65.: A jövőben várható, hogy a magántulajdon túlsúlyba kerül. A határhasználat módosul, de ez a mezőgazdasági terület csökkenését jelentheti. Ezzel párhuzamosan viszont érvényesülnek az agroökológiai szempontok, kialakulnak a tagolt gazdálkodási egységek, kisebb táblák erdővel, ligeterdővel, erdősávval, dülőúttal, gyepfoltokkal tarkítva. 317