A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

fordulójától " - azt a problémát vetette föl, vajon a meglévő termőföldhöz kell-e ragaszkodni és a hatékony használat (terméshozam növelése) csak másodlagos szerepet játszik, vagy a földhasznosítás a termésátlag növelésére helyezi a hangsúlyt. Az ökológiai feltételekhez igazodó mezőgazdaság (alkalmazkodó mezőgazdaság) eszköztárában nem hiányzik a termőföld csökkentésének a lassítása, de egyúttal nem szorul háttérbe a hatékony - egyúttal ésszerű - földhasznosítás sem, melynek révén - optimális termőhely esetén - növelhetők a termésátlagok. Ugyanakkor a termőföld csökkentése még gazdasági szempontból is lehet ésszerű, mivel a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területek kiválóan hasznosíthatók erdővel, sőt pázsitfűvel is. Ami a termőföld ésszerű, gazdaságos használatát illeti, nincs rangbéli különbség az egyes művelési ágak között. Sőt - bizonyos körülmények között - pl. a parlagolás beiktatása sem tűnik elavult módszernek. TERMŐFÖLD - MŰVELÉSI ÁG 17 1970-ben Hajdú-Bihar megyére az ország összterületének 6,33%-a jutott. A termőterületből hasonló arányban részesedett. A mezőgazdaságilag hasznosított föld nagysága 7,42%-ra rúgott, míg a szántó kiterjedése is meghaladta a 7,0%-ot. A megye területe módosult részben a közigazgatási átszervezések, részben az újbóli, a pontosabb felmérések során 1913-1993 között. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása (részletesen: I. táblázat) változatos képet mutat. A szántó kiterjedése abszolút értékben 1913-ban ére el csúcspontját, amely a mezőgazdasági területből 69,1%-os részesedést jelentett. Az 1950-es évektől fokozatosan csökkent, de arányait tekintve nem esett vissza 67% alá, sőt az 1990-ben meginduló privatizáció következtében újra túllépte a 70%-ot. A kert-gyümölcsös kiterjedése bővült az 1950-es évek közepétől, s 1990-re tetéződött 4,4%-kal, majd 1993-ra drasztikusan 1/3-ára esett. A szőlő fokozatosan szorult vissza, noha a megyében mindig elenyésző szerepet játszott. Sajátos művelési ág a rét-legelő, amely a XIX. század végén még Hajdú-Bihar megyében meghaladta a 200 ezer hektárt. Majd a szántó térhódításának esett áldozatul. Jószerével csak az ún. feltétlen rétlegelőterület maradt meg az 1960as évek elejére, amely másként már nem volt hasznosítható. Annak ellenére, hogy a megye gazdálkodásának mindig erős oldala volt az állattartás, már 1935-ben 30% alá esett a gyepterület részesedése a mezőgazdasági hasznosítású területből. Az ágazat 1965-ben jutott a mélypontra. Csak az állami támogatással meginduló gyeptelepítésnek köszönhető, hogy közel egy évtized alatt el18 érte a 27% körüli arányt. A központi intézkedések hatása tükröződik a megye erdőterületén is, elsősorban az 1950-es évek második felétől. 1965-ben az erdő aránya túllépte a 7,0%-t. Ezt követően, egy hullámvölgy után, az ún. erdősültségi fok hasonló lett az első világháborút megelőző időszakéhoz (4% körüli). A mezőgazdasági terület aránya 1913-ban volt a legmagasabb - 90,3% - majd fokozatosan csökkent, de nem lépte át a 80%-os határt. A két világháború között, sőt 15 SIPOS 1982.418. 16 Uo. 17 Mg. St. Agy. É. n. 2. köt. 4., 6., 11., uo.: 1. köt. 6-7. 18 KERESZTES 1994. 114-19.: Az első világháború után - a határmódosulás miatt - az erdővagyon növelésére törekedett a kormányzat. A két világháború között szerény, de az 1950-1960-as években nemzetközileg is kiemelkedő lépések történtek az erdészeti ágazat bővítésére. 315